Minden közhelyben van némi igazság. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor sokadszor írjuk le, nincs igazságos háború. Ha elfogadjuk ezt az állítást, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy egy igazságtalan háborúban kik a győztesek, és kik a vesztesek.
Minden közhelyben van némi igazság. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor sokadszor írjuk le, nincs igazságos háború. Ha elfogadjuk ezt az állítást, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy egy igazságtalan háborúban kik a győztesek, és kik a vesztesek. Vegyük például Irakot, ahol a háború hivatalosan ugyan hetekkel ezelőtt véget ért, ám a rend és a béke minden igyekezet ellenére a mai napig nem állt helyre. Az ország ellen felvonuló szövetséges haderők katonái egyre reménytelenebbek, olyannyira, hogy néhány hete levelet készültek intézni a Amerikai Egyesült Államok kormányához, kérve: közöljék velük, miért is tartózkodnak még mindig a térségben. Hogy a levél eljutott-e valaha is a címzetthez, és kaptak-e rá választ, nem tudni. Arról viszont nap mint nap értesülhetünk a sajtóból, hogy a világ legerősebb hadseregének katonái demoralizáltak, mivel nem voltak felkészülve arra, hogy a partizánharcot folytató félkatonai csoportok ellen vessék be őket. Erkölcsi szempontból is megkérdőjelezhető, hogy mennyire volt indokolt az ország „felszabadítása“, hiszen Szaddám tömegpusztító fegyverei a mai napig nem kerültek elő. „Irak esetében a diktatúra megdöntése volt a valódi cél“ – magyarázgatja a bizonyítványát Bush elnök, de nem vagyok biztos benne, hogy ő maga elhiszi-e, amit mond. Ilyen alapon lerohanhatják a világ több tucat diktatúrájának bármelyikét. Úgy tűnik, ma már semmi sem könnyebb, mint megindokolni egy fegyveres konfliktust.
Az Irakkal vívott háborúnak van egy nagyon fontos mozzanata: már átlépte a nyugati világ határait, ahol a sajtó jóvoltából még inkább a nyilvánosság előtt zajlik. Első áldozata az a David Kelly, aki hosszú ideig fegyverzetellenőr és szakértő, valamint a brit kormány tanácsadója volt. Holttestére egy héttel ezelőtt találtak rá háza kertjében. Életének önkezűleg vetett véget, s bár még csak találgatni lehet, mi késztette tettének elkövetésére, köztudott, hogy kenyér- és munkaadója megvádolta a nyilvánosság előtt, hogy ő szivárogtatta ki az iraki fegyverzet-ellenőrzéssel kapcsolatos híreket, amelyeket a BBC hozott nyilvánosságra. A hírek többsége arról szólt, miképp másítja meg a brit kormány az idevágó adatokat, jelentéseket, hogy saját tévedését igazolja.
Lám, ez a háború másik arca, mely az álarc miatt eddig nem volt látható; de ettől függetlenül ugyanolyan torz, mint az, amelyiket esténként egyenes adásban „csodálhatunk“. *
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.