A szlovák paraszt is küszködik

A termőföld lelke kiszáradt…

Átléptünk az agrárkommunizmusból az agrárkapitalizmusba. Dömötör Ede felvételei

Nehéz idők várnak magyarra, szlovákra egyaránt.

Szilos puszta évszázadokon keresztül Marcelháza község közigazgatásához tartozott, mígnem az első földreform és Trianon átírta a történelmet, átrajzolta az országhatárokat, és szembefordította egymással az addig békés szomszédságban élő embereket.

A Gažo család megjárta a 20. századi szlovákság minden ismert ösvényét, hiszen 22 év Franciaországban eltöltött idő elteltével kerültek vissza Csehszlovákiába. Bátorkeszin telepedtek le, kihasználva az akkori törvénykezés kínálta lehetőségeket. A „zöld hitel“ segítségével 14 hektár földet vásároltak, azon kezdtek gazdálkodni, aztán jött a szövetkezetesítés, amely rövid úton megoldotta a gazdálkodók gondjait.

Albert Gažo mérnök 1974-ben, nősülése kapcsán került Szilosra, 1995-ben kezdett harmadmagával gazdálkodni a család 26 hektárnyi földjén. Miroslav Gažóval és Gere Jánossal társulást hoztak létre, jelenleg 139 hektáron gazdálkodnak, 17 alkalmazottal.

Albert Gažo elmondta, hogy a kedvező éghajlatban és a talajösszetételben bízva intenzív zöldségtermelésbe kezdtek, s csupán a vetésforgó megtarthatósága miatt vetnek évente különböző parcellákban gabonaféléket és kapásokat.

Megbízható piac

A gazdálkodó összehasonlítva a vállalkozása kezdete óta váltakozó agrártárcákat elmondta, hogy a Čarnogurský-kormány idején a kedvező támogatások kapcsán azok a gazdálkodók jártak jól, akik éppen akkor alapozták meg a vállalkozásukat, mivel a gépekre és berendezésekre 70 százalékos dotációt kaptak. Ő és a gazdasági társulása e fél évig tartó időszak után kezdett, ami annyit jelent, hogy az egyes megvásárolt eszközeire már csak 40-50 százalékos támogatást kapott. Ebben az időszakban még nem történt meg a kereskedelmi árak liberalizálása, nagyjából tudni lehetett a várható felvásárlási árakat, s viszonylag elviselhető szinten mozgott a műtrágyáké és növényvédő szereké is. A mostanival összehasonlítva elmondható, hogy a megtermett áru nem került a szeméttelepre, viszonylag megbízhatóan működött a piac.

Elszabadult árak

Baco miniszterkedése idején a támogatások elapadtak, megjelent az a klientúra, amely hosszú ideig befolyásolta a szlovákiai mezőgazdasági történéseket, s amelynek hatása máig érzékelhető. Elszabadultak mind a felvásárlási, mind a piaci árak, megszakadt az egyensúly a vegyszerek, üzemanyagok ára és a termelői jövedelmek között. Ez az egyensúly azóta sem állt helyre, sőt a Koncoš-érában a szakadék tovább mélyült, s áthidalhatatlanná vált. A felvásárlási és piaci árak felszabadítása, a korlátok nélküli agrárimport, a terebélyesedő áruházláncok és a felügyelet nélkül működő feldolgozóipar kiszolgáltatottá tették a parasztokat. Ennek egyik oka az állandóan tapasztalható pénztelenség, a másik pedig az, hogy az egymást váltó kormányzatok nem készítették fel a gazdálkodókat a várható változások következményeire. Egyik pillanatról a másikra léptünk át az agrárkommunizmusból az agrárkapitalizmusba, ahol az egyszerű, jó szándékú, megszakadni is kész parasztnak semmi esélye sincs a szerzett tőkével rendelkező s tájainkon egyre dominánsabbá váló földbirtokosok és iparmágnások árnyékában. Erre a folyamatra és a bennük rejlő veszélyekre számos alkalommal felhívtuk mind Baco, mind pedig Koncoš miniszterek figyelmét, de mi, termelők szánalmasan gyengének bizonyultunk a feldolgozói és kereskedelmi lobbival szemben – arról már nem is beszélve, hogy a gazdasági és mezőgazdasági minisztérium közötti érdekellentét érezhetően elmérgesedett. Ugyanebben az időszakban a Koncoš vezette agrárminisztérium támogatási politikája erősen balra tolódott, az elérhető pénzek csökkenése miatt leálltak a beruházások, s a gazdálkodók a túlélésre rendezkedtek be; mi, akik korábban hűtőház építésén gondolkodtunk, örülünk, ha el tudjuk kezdeni a gazdasági évet, s a társulásunk nem merne hitelfelvételre vállalkozni, pedig a mi vállalkozásunk a környéken létezőkhöz képest még viszonylag tisztességesen működik.

A jelenlegi mezőgazdasági kormányzattal kapcsolatban Gažo mérnök úgy vélekedett, hogy a gazdálkodók helyzete több szempontból is tovább romlott. Az egyik ok a minisztérium tevékenységétől független, hiszen ennyire kedvezőtlen időjárási viszonyok már évtizedek óta nem sújtották a mezőgazdaságot. A másik ok viszont már a kormányzat tevékenységével függ össze, hiszen látnivaló, hogy a megemelkedett üzemanyagárak és a hozzáadottérték-adó következményei a parasztok zömét anyagilag ellehetetlenítik. Mint elmondta, elvben nem ellenezte a piac megnyitását, sem a behozatalt, ha a beruházásban azonos eséllyel indulhatnánk a görögökkel, a spanyolokkal, a hollandokkal vagy a portugálokkal. A minisztériumnak esetenként mérlegelnie kellene azokat a körülményeket is, amelyek között a szlovákiai gazdák vállalkoznak, még akkor is, ha mindenki a saját elhatározásából vállalkozik, senki sem kényszeríti rá. Ugyanakkor mérlegre kellene tenni, különösen a parasztok dolgát nagyvonalúan kezelő pénzügyminisztériumban, hogy mi lesz szeptembertől, amikor a mostani vállalkozások jelentős részét felszámolhatják.

Se jó ízlés, se korrektség

Albert Gažo arról is beszélt, hogy az Unióhoz való csatlakozás kapcsán meghirdetett PHARE és SAPARD program a szlovákiai gazdálkodók számára túl igényesek mind a tervezetek elkészítése, mind pedig a feltételként szabott saját tőke szempontjából, különös tekintettel arra, hogy a minisztérium által létrehozott regionális irodákban nincsenek megfelelő felkészültségű alkalmazottak, a bankok pedig nem szívesen adnak hitelt bizonytalan kimenetelű beruházások finanszírozására.

A tervezetek világából viszszatérve a káposztaföldre, Gažo mérnök kifejtette azt is, hogy Szlovákia zöldségpiacát az áruházláncok támogatását élvező immáron tőkeerős kereskedői csoportok uralják. Ezek sok esetben kihasználják a termelők kényszerhelyzetét, s olyan felvásárlási árakat szabnak meg, amelyeknek sem a jó ízléshez, sem a korrektséghez nincs közük, a jövedelmező termelést pedig egyszerűen kizárják. Ennek az oka a feljebb már említettekben keresendő, mivel a paraszt hiába termel minőségi árut, ha nem rendelkezik mosó, csomagoló vagy válogató gépsorokkal, nem lehet versenyképes azokkal, akik évtizedek alatt építették ki a technológiájukat. Itt segíthetne az uniós támogatás, de csak abban az esetben, ha igényléséhez a kormányzat megteremtené a szükséges feltételrendszert.

Hogyha most körülnézünk a kertészetben – mondja Gažo úr –, a kint levő növényeink közül talán csak a burgonya rentábilis, a káposzta, a karfiol, a petrezselyem, a sárgarépa, a hagyma, ha sikerül is értékesíteni, éppen csak fedi a befektetést. Itt lehet megjegyezni, hogy ha a Nemzeti Tanács elfogadja az ingatlanadóról szóló törvény módosításának tervezetét, nem lesz olyan növény, amelyet jövedelemmel termeszthetnének.

Mivel egy tiszta szlovák község lakosával beszélgettem, értelemszerűen megkérdeztem tőle, hogy hátrányos helyzetűnek érzi-e magát itt a magyar többségű területen. Gažo mérnök azt válaszolta, hogy a nemzetiségi kérdés csupán a tehetetlen politikusok számára jelent megélhetési lehetőséget. Mint mondta is, az együttélés és az egymásra való utaltság is természetes. A nap egyformán süt mindannyiunkra, s itt, délen egyformán görnyedünk a vetemények fölött. Ha valaki ezt irigyli tőlünk, van még egy-két kapánk, szívesen kölcsönadjuk nekik.

A környéken március elsejétől június végéig nem egészen 30 mm csapadék esett, mint mondják, a termőföld lelke is kiszáradt. Úgy tűnik, hogy a Teremtő valami miatt megharagudott a tájainkon élő emberekre. Ha csatlakozik hozzá a kormányzat is, nehéz idők várnak az errefelé élőkre, magyarra, szlovákra egyaránt.