Szlovénia: a keleti Nyugat

Piran tereinek, ódon utcácskáinak meghitt hangulata a mediterrán világot idézi.

Bled csodálatos természeti szépsége rengeteg turistát vonz.

Ljubljanai részlet. Szlovénia lakóinak többsége katolikus.

Két ország visz magyar kisebbséget az Európai Unióba: Szlovákia és Szlovénia. Szlovénia az egyetlen volt jugoszláv tagköztársaság, amely jövő év május elsején belép az unióba: így Ljubljana egy kis Balkánt csempész a közösségbe, még ha tudjuk is, hogy ez a megállapítás messze áll az igazságtól, hiszen a volt Jugoszláviának éppen ez a tagköztársasága képviselte Európát a szövetségben.Szlovénia lesz az egyedüli ország, amely nem olyan nemzeti lobogóval és címerrel lesz az Unió tagja, mint a jelenlegi. A parlament ugyanis pályázatot írt ki ezek megváltoztatására, mert túlontúl hasonlítanak a szlovák jelképekhez, ami miatt (a névhasonlóságról már nem is szólva) a nemzetközi sportversenyeken és a nemzetközi politikában is folyton összekeverik a két országot.

Szlovénia magasról pillant le Európa többi részére. Bár legmagasabb pontja, a Triglav aránylag alacsony, csak 2864 méter, az ország 90 százaléka 300 méterrel a tengerszint felett fekszik. Területének felét erdők borítják, arányaiban csak Svédországnak és Finnországnak van több erdeje. Éghajlata csodálatos: északon végződnek az Alpok, itt az alpesi időjárás jellemző. Kicsi országnak kicsi tengerpart jár. A mindössze 47 kilométeres partszakaszon, illetve az ország nyugati részén a mediterrán éghajlat, míg keleti vidékein a szárazföldi a jellemző. Szlovénia szomszédai: Horvátország, Ausztria, Olaszország és Magyarország. Szlovénia méreteire még egy jellemző adat: a legnagyobb település a főváros, Ljubljana 250 ezer lakossal, a második Maribor majdnem 100 ezerrel, míg a harmadik helyre Celje kapaszkodott fel a maga 38 ezer lakosával.

Aki átlépi a szlovén határt, rögtön megállapíthatja: óriási a német hatás. Valahogy nem is szláv országban érezzük magunkat, szinte kínosan nagy a rend, az emberek visszafogottak. A táj pedig gyönyörű. Az Alpokban bármikor összefuthatunk a világ leghíresebb sízőivel, a planicai az egyik legnagyobb síugrósánc a világon. A bledi kastély az azonos nevű tó partján fekszik, hosszú ideig a jugoszláv királyi család rezidenciája volt. Postojna cseppkőbarlangja a világ egyik leghíresebbje, gyönyörű kisvasút vezet hozzá. Dél-Szlovénia fürdői messze földön nevezetesek. Tengerpartján három ékszer: Koper, ahol a szépséget némileg elrontja a hatalmas kikötő hangulattalansága, ám Portorož és Piran a legigényesebbeket is kielégíti. Ljubljana tele van történelmi látványosságokkal, a hangulatos város a turisták kedvelt célpontja.

Érdekes módon a legismertebb szlovén ember a világban Marlene Ottey. A gyönyörű futónő ugyanis Szlovéniába ment férjhez, s a jamaickai nemzeti mezt szlovénre cserélte.

A német hatás természetesen a történelemből ered. Már a 14. században a németek kaparintották meg az országot, 1804-től pedig az Osztrák–Magyar Monarchia része volt egészen 1918-ig (egy rövid napóleoni időszakot kivéve). Az ország vezető rétegei teljesen elnémetesedtek, csak a parasztság tartotta meg szláv identitását. Az I. világháború után Szlovénia csatlakozott a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz, a második világháború idején Németország, Olaszország és Magyarország osztozott területein, majd a háború végeztével csatlakozott Jugoszláviához. Ám mint a történelem során végig, a szocializmus idején is sikerült megőriznie valamiféle autonómiát. az 1980-as évek vége felé kezdett megérni a szlovén önállóság gondolata, 1990-ben első jugoszláv köztársaságként szabad választásokat tartottak, amelyekkel a szlovének lerúgták magukról a kommunizmus spanyolcsizmáját. Még ugyanennek az évnek a decemberében 90 százalékos többséggel az önállóságra szavaztak, s 1991. június 21-én kikiáltották a független Szlovéniát. Másnap az országot megtámadta a jugoszláv hadsereg. Tíz napig tartott a háború. A szövetségi katonaság nem tudott mit kezdeni a szlovének terepismeretével. 1991 októberében elhagyta az országot az utolsó jugoszláv katona is. Decemberben megfogalmazták az alkotmányt, s a következő év januárjában Európa is elismerte az új köztársaságot, májusban pedig felvették az ENSZ-be. Jövőre Szlovákiával együtt, első volt jugoszláv tagköztársaságként csatlakozik a NATO-hoz is.

Szlovéniáé a legstabilabb politikai rendszer Kelet-Európában. Az elnök 2002 decemberétől Janez Drnovšek, aki Milan Kućant, az önállóság egyik élharcosát váltotta székében. Kućan kitöltötte a lehetséges kétszer öt éves mandátumát. Drnovšek, a Szlovénia Liberális Demokráciája elnöke a kormányfői széket cserélte elnökire, az ő helyét Anton Rop addigi pénzügyminiszter vette át. A koalíciónak a parlamentben is jelentős többsége van, legnagyobb pártja a liberális, emellett a kisebbik szociáldemokrata párt, a jobbközép Néppárt és a nyugdíjasok pártja tagja még a kormánynak. Érdekesség, hogy Szlovéniában van alsóház is, amelybe a munkaadók, a munkavállalók és a nonprofit szervezetek delegálnak tagokat. Igaz, a testületnek csupán tanácsadói joga van, döntési nincs.

Európa egyik legliberálisabb országában járunk. Ennek egyik jellemzője, hogy azokon a területeken, ahol az olasz és a magyar kisebbség él (a legutóbbi népszámlálási adatok szerint 2258 olasz és 6243 magyar), hivatalos nyelvnek számít a kisebbségeké is. Ezenkívül mindkét etnikumnak képviselője van a 90 tagú parlamentben. A magyarokat jelenleg Pozsonec Mária képviseli. Hivatalosan csak ez a két (történelmi) kisebbség létezik, a gazdasági jobblét miatt idetelepült szerbek, horvátok, albánok stb. csak úgynevezett etnikumnak számítanak.

Szlovénia az egyik legfelkészültebb a jövőre csatlakozó országok közül. Bár gyakran össze szokták keverni Szlovákiával, a két ország között a gazdasági fejlettség szempontjából jókora különbség van. Szlovákia bruttó nemzeti terméke 2001-ben 23 milliárd eurónak felelt meg, Szlovéniában a hasonló adat 21 milliárd euró volt. A két ország gazdaságának teljesítőképessége tehát csaknem megegyezik. Szlovéniának azonban feleannyi lakosa sincs, így nem csoda, hogy az egy főre eső nemzeti terméke jóval magasabb, vásárlóerő-paritáson számolva 2001-ben elérte az Európai Unió átlagának 70 százalékát, Szlovákiában ez az arány mindössze 48 százalék volt. Szlovénia az unióba igyekvő posztkommunista országok közül a leggazdagabb, az életszínvonal és a gazdasági fejlettség tekintetében az EU tíz új tagja közül is csak Ciprus előzi meg (nem sokkal). Szlovénia már Jugoszlávia létezése alatt is az államszövetség legfejlettebb tagországa volt, s a délszláv államból való kiszakadást sikerült nagyobb megrázkódtatások nélkül megúsznia – ellentétben a hosszú háborúba bonyolódó szomszédos Horvátországgal. A szlovén gazdaság így nem szenvedte meg annyira Jugoszlávia széthullását, s gyorsan tudott váltani a nyugati piacokra. Ez annak is köszönhető, hogy még a szocializmus idején a saját (értsd a Szovjetunió befolyásától független) utakon járó Jugoszlávia volt a leginkább nyitott a nyugati piacok felé, gazdasága számos piacgazdasági elemet tartalmazott, és az ország már a nyolcvanas évekre a nyugati turizmus kedvelt célterületévé vált. Szlovénia a jövő év május 1-jén 10 taggal bővülő Európai Unióban nemcsak a posztkommunista országok közül lesz a leggazdagabb, hanem megelőzi az unió fejletlenebb tagországait, Portugáliát és Görögországot is. Emellett számos területen már ma kiállja az összehasonlítást az EU-val. A foglalkoztatottság magas, a 15 és 64 év közötti lakosság 63,8 százaléka dolgozott 2001-ben. Ez csaknem megegyezik az unió átlagával, és – Ciprus és Csehország kivételével – az összes csatlakozó országénál jobb arány. Az állam adósságállománya is viszonylag alacsony, 2001-ben a nemzeti termék 27,5 százalékának felelt meg; ez kevesebb, mint az unió bármelyik országáé, kivéve Luxemburgot. Ha megnézzük a motorizációra és a számítógép-használatra vonatkozó adatokat, akkor nyilvánvaló, hogy Szlovénia közelebb áll a fejlett nyugati államokhoz, mint a posztkommunista reformországokhoz. 100 lakosra 2001-ben 44 autó, 76 mobiltelefon és 30 internet-felhasználó jutott. (Szlovákiában a hasonló adatok 24, 40, 17 voltak.) A tavalyi 6 százalékos munkanélküliség egyenesen csábító Szlovákiából nézve, s a kis Szlovéniába az utóbbi években rendre 200–400 millió dollár körüli külföldi beruházás áramlik. Az egyetlen problémás terület a mezőgazdaság, amely még mindig a dolgozók egytizedét foglalkoztatja, miközben a nemzeti összterméknek csak 3 százalékát adja. Valószínű, hogy jelentősen csökkenni fog az agrárszférában foglalkoztatottak aránya, és gyors tempóban az uniós szinthez (4,2%) fog közelíteni. Az itt felszabaduló munkaerő a szolgáltatási szektorban találhatna új munkahelyet, különösen akkor, ha folytatódik a közlekedési hálózat és az idegenforgalom fejlődése. A turizmusban nem a nyúlfarknyi tengerpart nyújtja a nagy lehetőségeket, hanem a gyönyörű alpesi jellegű táj, amely kiválóan alkalmas mind a téli síturizmusra, mind a nyári falusi turizmusra.