Távolban egy idegen hajó

Tóth Orsival a Szép napok című filmben, amely most indul Karlovy Vary fesztiváljára Kleb Attila felvételei

Szép napok. Vagy nem. Az érzelmi nyomás mindenesetre adott. Két lány plusz a fiú egy lakótelepi mosodában. Intézetis a fiú, a nővéréhez jött, aki most jó pénzért gyereket vesz. Barátnője szüli neki hátul, a mosoda kövén. Aztán a lány meggondolja magát. Visszaköveteli a gyerekét. Segítőtársa is lenne a harcban, csakhogy a fiú a nővérét is szereti. Ráadásul menni akar. El az országból. Egyelőre csak a tengerhez. De a helyzetet neki kell megoldania. Kié legyen a gyerek? Azé, aki megvette, vagy azé, aki eladta?Szép napok. Mundruczó Kornél filmje Európa legrangosabb fesztiváljain gyűjti a díjakat. Locarnóban Ezüstleopárdot kapott. Pár hét múlva Karlovy Vary közönsége láthatja a filmet, amelyben Péter szerepét a Siklóson élő Polgár Tamás alakítja nyers erővel, hiteles érzelmekkel.

Polgár Tamás nem színész, ennek ellenére minden rezzenése meggyőző a Szép napokban. Tiszta játékával legelőször Mundruczó Kornél korábbi filmjében, az Aftában hívta fel magára a figyelmet. Amikor az Afta készült, az aszódi javító-nevelő intézet lakója volt. Ott talált rá a rendező hosszas válogatás után.

„Hatalmas energiát sugároz a vásznon – állítja Mundruczó Kornél. – Rögtön, ahogy rátaláltam Aszódon, ahol a büntetését töltötte, erős hatást gyakorolt rám. Teljesen más, mint amilyenek mi vagyunk. A léte mindig drámai feszültségben áll azzal a közeggel, amelybe éppen belehelyezed, vagy amelyben éppen benne van. De ha sült kolbászt vesz, az is állati érdekes. Vagy ha beül egy fotelba. Mert minden díszlettel, ami ezen a kilencvenhatezer négyzetkilométeren van, ütközik. Nem tudom, ez Romániában, Ukrajnában, az oroszoknál vagy Észak-Kanadában igaz volna-e, de itt, a garázsban, a focipályán, a Tescóban nyolcvanhárom joghurt között igaz. Mindig drámai, ami körülötte történik. Hordozza a tragédiát. Erről ő nem tud. Nem is kell, hogy tudjon. Szép napok-beli szerepével tökéletesen azonosult, de – lódítás nélkül – nem őt mentve mondom: Péter nem Polgár Tamás, illetve Polgár Tamás nem Péter. Csinált ő is sok hülyeséget, de már nem lopna, nem csalna, nem hazudna. Ennél már felnőttebb.“

A szereplőválogatásban semmiféle szociográfusi attitűd nem vezérelte a rendezőt. Mundruczó Kornélnak nem az volt a célja, hogy az Afta-beli fiút intézetis gyerek játssza. Ő „csak“ hiteles arcot, érzékeny tehetséget keresett.

„Grunwalsky Ferenc kollégám szólt, hogy ismeri az aszódi intézet igazgatóját, és ő majd mutat nekem néhány arcot. Össze is hívták azokat a srácokat, akiknek a lelkük idősebb volt, mint a külsejük, és gyorsan megtapasztalták a kiszolgáltatottság élményét. Az amerikai színészek bizonyos szempontból hasonlítanak Tamásra. Nem járnak színiiskolába. Úgy indulnak el a pályán, hogy önmagukat hozzák. Ráírják a névjegykártyájukra, hogy színész, és elkezdenek dolgozni. Tamás olyan archetípusokra emlékeztet, mint James Dean vagy River Phoenix. Nem tud másmilyen lenni, csak amilyen ő maga. Képtelen hazudni a kamera előtt. Minden ott van a fizimiskáján. Olyan, mint egy tiszta szín. Mindig beleér a sárgába, a zöldbe a piros, de mindig a pirosat nézed, és a piros mindvégig piros marad. Csak a közeg más, amelyben a piros megszólal. Innentől kezdve csak a kontraszt érdekes. Ettől függetlenül nem színésznek tartom őt, hanem inkább médiumnak, aki által egy egészen furcsa világot kap a néző. A forgatás során mindenki bizonytalan volt mellette, mert kiszámíthatatlanok a lépései. Tehát nem úgy működik, mint egy színész, akinek elmondom az instrukciót, és ő azt jól vagy rosszul megcsinálja, hanem engem is ugyanúgy meglep, mint a partnereit a kamera előtt. Feszültséget, kiszámíthatatlanságot visz a jeleneteibe, s mivel senki sem tudja, mit várhat tőle, mindenki jobb lesz általa. Hitelesebb.“

Tamással próbálni egyáltalán nem lehet.

„Ha próbáltunk, akkor csak rosszabb lett. Arra figyelt, hogy minél jobban reprodukáljon. Neki annyi instrukciót lehet mondani, hogy »Te ezt a kisbabát szereted, nagyon édesen pörgesd meg neki ott azt a valamit, és körülbelül ez a képkivágás, ezen a területen mozoghatsz.« És akkor Tamás tesz még három olyan gesztust, amire nem számítunk, amivel magát adja hozzá a figurához. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor kezében egy játékpuskával a szobában áll a gyerekkel és a nővérével. Az instrukció itt mindössze anynyi volt, hogy a lány nyom egy csókot Tamás homlokára, mielőtt kimegy a szobából. Erre Tamás megpuszilta a puska végét, és a lány után lőtt egy csókot. Ilyet én nem tudok kitalálni, ez olyan sűrítése annak a pillanatnak, ami már-már költészet. Amikor az Aftához kerestem szereplőt, az tetszett meg benne, hogy egyszerre lányosan puha és kőkemény. A film tulajdonképpen az arcán játszódott, a kamaszos és a férfias közti átjárhatóságot filmeztem. Ez mostanra eltűnt, Tamás férfivé lett, nem egy tini többé. Természetesen tartjuk a kapcsolatot, és amint jön egy neki való figura, mindenképpen szeretnék dolgozni vele, mert nagyon tehetségesnek tartom. De ma már másmilyen szerepet kapna, hiszen megváltozott, nagyon fölkeményedett az arca.“

A Szép napok harminchat napos forgatását követően Polgár Tamás visszament Siklósra, korábbi életébe. Eleinte szobafestőként dolgozott a bátyjával, de ha éppen nem volt munka, másba is belekóstolt. Volt konyhai kisegítő egy görög étteremben, dolgozott a pécsi sörgyárban és Budapesten, a felújított Royal Szállóban. Most megint munka nélkül tengődik, de már tudja, merre indul. Elvégzett egy öt hónapos angolnyelv-tanfolyamot, és fel akar jutni egy tengerjáró hajóra.

Milyen lehetőséget kapott a Szép napok bemutatója óta?

A kamera előtt? Egy svéd reklámfilmbe hívtak válogatásra. A végén már csak ketten voltunk, de a feladatot aztán a másik fiú kapta.

Csalódott volt?

Egyáltalán nem. A Szép napok után sem törtem össze. Tisztában voltam a helyzetemmel. Tudtam, hogy egyszer ennek is vége lesz. Hazajöttem, és éltem tovább az itthoni életemet. Szép volt, jó volt, elmúlt.

Titkon sem reménykedik a folytatásban?

Ha hívnak, boldogan megyek, de igazából nem ez a nagy vágyam. Egy hajóra szeretnék feljutni, a kisegítő személyzet tagjaként.

Állóvízből a nyílt tengerre?

Már érdeklődtem, tudom, milyen úton kell elindulnom.

Megunta a szobafestést?

Az csak szezonmunka. Megélni nehéz lenne belőle. Dolgoztam egy elektronikai gyárban is.

A Royal Szállóban bizonyára érdekesebb munkát kapott.

Az tetszett. Szobaberendező voltam. Cipekedtem eleget, de legalább láttam a munkám értelmét.

Siklós James Deanje a pesti forgatagban. Tudja egyáltalán, kihez hasonlítgatják?

Hallottam már ezt a nevet, Kornél is gyakran emlegette. Filmben még nem láttam James Deant.

Most megnézhetné, van rá ideje.

Mint főállású semmittevő? Ideges vagyok. Nem szeretem ezt az állapotot. Csapdában érzem magam. Megy az idő, és nem történik semmi. Siklós kis város, itt nincsenek lehetőségek. Itt legfeljebb a sorsra bízhatja magát az ember. Legyen, aminek lennie kell.

De meddig?

Nem gondolkodom időben. Mindig vannak előre nem bekalkulálható dolgok. Valahogy úgyis lesz. Szeretném, ha már most, a nyáron megmozdulna körülöttem valami.

Nem áll fenn a veszélye annak, hogy a rossz felé csúszik?

A rosszat ki lehet kerülni. Erősnek érzem magam, nem hagyom, hogy tévútra sodorjanak. El akarok menni Siklósról. A célom sem engedi, hogy maradjak. Én ezt az időszakot úgy fogom fel, mint a sors játékát. Volt már részem hasonlóban. Filmesek hoztak ki a nevelőintézetből. Érdekes helyzet volt. Ahelyett, hogy segédmunkát végeztem volna egy kőműves mellett, odaállítottak a kamera elé. Ilyen tényleg csak a mesében van. Ha pusztán ezt az ajándékot kaptam volna az élettől, már akkor is bőven elégedett vagyok.

Az Aftában Molotov-koktélt dob egy emberre, a Szép napokban megerőszakolja a szőke lányt. Mindkét filmben negatív hőst játszik.

Engem nem zavar. Szerep ez is, az is. A mostani életem nem engedi meg semmilyen formában, hogy agresszív ember legyek. Régen voltak ilyen ténykedéseim. Ennek vége. Nem akarok börtönbe kerülni. Aszód óta nincs gondom a rendőrséggel. Ez nagy eredmény. Jól is érzem magam.

Hány hónapot töltött bent?

Húszat.

Ehhez képest most elég egyhangú lehet az élete.

Egyhangú, de legalább a saját akaratom szerint cselekszem. Nincsenek rám erőltetve szabályok. Nagy az életterem. Szabad vagyok az állóvízben.

De már látja a célt, és ez nagyon fontos.

A hajót is látom. Már integetek, nehogy itt hagyjon.