Űr

(Népszabadság-felvétel)

„Knézi, knézi, de nem klátja“ – szokta volt mondogatni egyik ismerősöm, aztán persze mi is. Nem szerettem Knézy Jenő közvetítéseit, mert prekoncepciói voltak. Ha ő egy játékosról eldöntötte a második percben, hogy ma nem megy neki, akkor az rúghatott azon a meccsen öt gólt, akkor sem ment neki aznap. Ha ő egy csapatról eldöntötte a meccs előtt, hogy ma fád játékot játszik, nem mennek neki a beívelések, és egyszerűen nincs formában, akkor az a csapat aznap rossz formában volt, még ha 7:0-ra nyert is. Nem szerettem Knézy Jenő közvetítéseit, mert az első percben már pontosan tudtam, kinek szurkol, így többnyire belekényszerített abba a helyzetbe, hogy a másiknak drukkoljak. Nem szerettem Knézy Jenő közhelyeit, modorosságát. A kihagyott helyzetek, amelyek megbosszulják magukat.

Az viszont tény, hogy soha nem fognak Faragó Ricsi-vagy Hajdú B.-szótárat készíteni a szurkolók. Jenő nem egyszerűen egyéniség volt, hanem meghatározta a sportközízlést. Mert a többségét meg tudta. A Knézy-szótár az internet egyik legkeresettebb darabja volt, mindenki írta, aki hallott valaha Knézy-közvetítést, megtalálható benne Jenő összes ökörsége, szép számmal akadt. Lehetett Jenőt szeretni vagy nem szeretni, mert középút nem volt: Jenő nem semmilyen volt.

Gyerünk, Jenő! Életed meccsét vívod; most te légy olyan, mint amit a játékosoktól elvártál; Jenő, nem vagy puhány, megcsinálod; Saku Koivu is visszajött, te se vagy rosszabb – ilyen és ehhez hasonló mondatokkal volt teli a net, miután egy interjúban bejelentette, hogy neki annyi, hogy ő már nem közvetíti a magyar labdarúgó-válogatott meccsét világversenyről. Egy emberként állt mögé az ország, pedig ugyanazokon a fórumokon előtte sorra pocskondiázták őt. Már megint másik meccset látott. Nem ismerte be soha a hibáit, ezt vetették főleg a szemére. Gyarló volt, mert emberből készült. „Most számba veszem a magyar válogatottat is“ – mondta, hogy aztán nincs itt mesézzen, micsoda drámázzon és szimbólumozzon. De véleménye volt, még ha sokszor kikezdhető is. Stílusa volt, és alázata.

A Slovan–Fradi után készítettem vele egy interjút Pozsonyban. Már nem tudom, mit mondott, de nem beszélt hülyeségeket. A kezem viszont teljesen elzsibbadt, hatalmas ember volt.

Nagyon fog hiányozni. Ha most nem érzékeljük is, majd egy jól sikerült Egri Viktor- vagy Matuz Krisztián-, esetleg Miroslav Michalech-közvetítés közben és után fogunk rádöbbenni hiányára.

Jenő, most nem vagyunk veled, és az is lehet, hogy már soha nem is leszünk, mert mi többnyire majd alámerülünk, te meg valahol odafönn fogsz kosarazni.