MOZIJEGY: A múlt sivatagi fogságában

A táj nemcsak díszlet, hanem az ismeretlennek is a szimbóluma

Hosszú kínlódás után készült csak el Kenyeres Bálint első nagyjátékfilmje, és alighanem sokak számára furcsának fog tűnni, ami a vásznon zajlik: a Tegnap ugyanis helyenként a film noir jegyeit mutatja, mégis a napfényes Marokkóban játszódik, vannak benne ugyan thrillerre jellemző momentumok, mégis fontosabb ezeknél egy múltbéli szerelem emléke.

A legfurcsább azonban az lesz, hogy Kenyeres filmjének nincs megfogható, könnyen leírható története, illetve van, de azt hamar felülírja a rendező. Egy svájci üzletember megérkezik az afrikai országba, és ugyan üzleti ügyben jött, jóval fontosabb lesz számára, hogy keresse azt, akivel évtizedekkel ezelőtt szerették egymást, vagy legalábbis ő úgy emlékszik, hogy szerették egymást.

Mégsem romantikus dráma a Tegnap, hanem inkább olyan szerzői film, ami rendesen megdolgoztatja az embert. Mert sokáig nem tudni, mi a fenét is csinál az üzletember, aki se nem szimpatikus, se nem hősszerelmes, csak egyszerűen elvan a gondolataival, és egyre különösebb dolgokat tesz ebben a kiismerhetetlen, sivatagi világban. Pont ez az, ami valószínűleg riasztani fogja a nézőket: Kenyeres ugyanis alig-alig ad bármiféle kapaszkodót a kétórás mozi során, és az ember egy idő után azt érzi, nincs miért menni ezzel az elidegenített főhőssel. Pedig bőven van, csak nem adja magát könnyen ez a film, küzdeni kell vele, úgy is kitartani mellette, hogy nincsenek szilárd kapaszkodók.

A Tegnap a cseppfolyós, de még bennünk élő múlt filmje, és erre leginkább csak a játékidő második felében jön rá a néző. Akkor derül ki, hogy Victor Ganz miért zárja ki a jelent, és tesz olyan dolgokat Marokkóban, amit épeszű ember biztosan nem tenne. Ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy a múltat annyiféleképpen lehet értelmezni, hogy az emlékeink néha teljesen becsapnak minket.

Ha sikerül kitartani a Tegnap mellett, a végére felfedezzük az értékeit, ráadásul ott van még az is, amiért azt mondja a néző, hogy tényleg megérte Marokkóban forgatni. Itt a táj nemcsak díszlet, nemcsak jól néz ki, ahogy Victor egyedül álldogál a sivatagban, hanem az ismeretlennek, a megtévesztőnek is a szimbóluma. Ahogy pedig ebben a világban mozog a főszereplő Vlad Ivanov (aki méltán a román mozi sztárja manapság), az valóban megsüvegelendő: úgy teszi magát unszimpatikussá, hogy a nézőt mégis elkezdi érdekelni a figura, kíváncsi rá, hogy milyen titkokat hordoz magában. Szóval lehet, hogy nyolc évet kellett rá várni, lehet, hogy nem adja magát könnyen, de mégiscsak jó dolog, hogy elkészült Kenyeres Bálint nagyjátékfilmje.

Gera Márton

Tegnap (Hier). Magyar–francia–holland–marok-kói–svéd–német dráma, 2018, 118 perc. Rendezte: Kenyeres Bálint. Szereplők: Vlad Ivanov, Féodor Atkine, Djemel Barek, Jo Prestia.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?