Másnak lenni nem könnyű. Olyan társadalomban élünk, amely tele van előítéletekkel. Annak ellenére, hogy pár kattintással juthatunk információkhoz, vannak témák, amelyekről a mai napig keveset tudunk. Ilyen a transzneműség is. Rinát férfiként anyakönyvezték, most viszont egy csinos fiatal hölgy ül velem szemben. Hogy lehetséges ez? A nagymácsédi Kakvic Rina történetéből kiderül.
Te hogyan határoznád meg a transzneműség fogalmát?
Egyszerűen fogalmazva az, amikor nem egyezik meg az adott ember biológiai neme a nemi identitásával. Én sosem éreztem magam férfinak, főleg nem meleg férfinak, mindig is heteroszexuális nőnek vallottam magam. Saját szavaimmal megfogalmazva a különbség a nemi identitás és a szexuális orientáció között: a szexuális orientáció azt határozza meg, hogy kivel fekszel ágyba, a nemi identitás pedig azt, hogy kiként. Ez a leglényegesebb különbség szerintem, ezért sem éreztem magam sose férfinak.
Mennyi idős volt, amikor érezni kezdte, hogy nem tud azonosulni a biológiai nemével? Nehéz volt a beismerés? Hogyan mondta el a környezetednek? Hogy reagált? A szűkebb családja például? Vissza tud emlékezni, hogy mikor érezte magát először igazán nőnek? Mik az első lépések a hivatalos tranzíció során? Mi a helyzet a szerelemmel? Szeretne majd a jövőben családot alapítani? Ki/mi volt rád hatással, segítette a beismerést? Mit tanácsolnál azoknak, akik másik testbe születnek?
Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Szászi Fanni interjúját.
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.