Pillantás az álarc mögé

gyerek

Régi emlék: egy tanárom az egyetemen arról beszél, hogy az emberek általában szerepeket játszanak. Álcát viselnek, megjátsszák magukat, többnyire nem azt mondják, amit gondolnak, hanem amiről azt gondolják, hogy mondani illik. De vannak helyzetek, amikor előbukkan a valódi énjük.

Jó tanár módjára rögtön példát is mond. A barátja magyar lányt vett feleségül. Egy ideig jól megvoltak, nem volt köztük semmiféle szlovák–magyar ellentét, aztán az első komolyabb veszekedésnél kitört az asszonykából, hogy „te buta tót!”. Ekkor mutatkozott meg, hogy igazán mit gondol a szlovákokról, fejezte be a tanár úr, ki tudja, miért, rám, az egyedüli magyarra szegezve a tekintetét.

Sok évvel később a San Diego-i egyetem parkjában ülünk egy ottani kolléganővel. Nem messze fiatal család hever a füvön. De aranyos kisbaba, kiáltok fel. Melyik, kérdezi az amerikai kolléganő. Ott, az a néger bébi, mutatom, mire ő a megbotránkozás és valamiféle megvetés keverékével tekint rám. Tudom, hogy nálatok, Kelet-Európában még normális a rasszizmus és a diszkrimináció, mondja, de most az Államokban vagy, és itt mi mások vagyunk, ezért kérlek sose mondd ki többet ezt a szót. Mi azt mondjuk, hogy afroamerikaiak! Bár én mindenféle rasszista mellékzönge nélkül használtam a „néger” szót, elhatározom, hogy mivel senkit sem akarok megsérteni, még a háta mögött sem, a továbbiakban már az „afroamerikai” kifejezést fogom használni. De azért megkérdezem tőle, minden irónia nélkül, hogy szerinte az Államokra a 0% rasszizmus és 100% tolerancia jellemző-e. Értelmiségi körökben biztosan, válaszolja.

A napokban egy fagyizó teraszán ülök, kezemben újság. Egyszer csak letelepedik mellém egy ismerősöm. Mit olvasol, kérdezi. Ezt az interjút Pellegrinivel, mutatom neki. Ja, az a buzi, kiált fel megvetően. És elmond egy viccet, amit már korábban is hallottam. A vicc a következő. Tudtad, hogy Trošková már nem megy vissza a kormányhivatalba? És tudod miért? Mert Pellegrininek nem tanácsadónőre, hanem tanácsadóra van szüksége. És nagyokat hahotázik. Meglepődve nézek rá. Csodálkozom rajtad, mondom neki. Máskor kikelnél magadból, hogy miféle homofób kifejezés az, hogy buzi, meg hogy mennyire diszkriminatív így beszélni valakiről. Most meg te beszélsz így? Ez más, mondja picikét elpirulva, mert ez a Fico bábja. Jó, de akkor miért nem ezt mondtad, hanem azt, hogy buzi?

Visszatérve az amerikai sztorihoz: az említett kolléganővel autóval tépetünk a sivatag felé (pontosabban ő tépet, én csak ülök és félek, mert nem vagyok hozzászokva ekkora sebességhez). Egyszer csak megelőz egy ház méretű autó. Azt a mindenségit, micsoda egy kib.... néger, kiált föl a kolléganő.

Afroamerikai, helyesbítek magamban.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?