A nap képe: a szuperhold

Szuperholdnak nevezi a köznyelv, amikor a telihold fázisa az ellipszis alakú holdpálya Földhöz legközelebbi pontján következik be, ilyenkor a Hold Földről látható látszólagos mérete a legnagyobb. A kifejezést egy Richard Nolle nevű asztrológus találta ki 1979-ben. A csillagászatban nem használják, mert nincs csillagászati jelentősége a holdtölte és a földközelség egybeesésének.  A Hold földtávolban (apogeum) kb. 405 ezer km-re, míg földközelben (perigeum) 356 ezer km távol van a Földtől, emiatt a látszólagos mérete kb. 14%-kal, a fényessége pedig 30%-kal nő meg a legkisebb értékhez képest. Az átlagos holdtöltéhez képest a Hold nagysága látszólag kb. 7%-kal nő meg. Fényessége kb. 16%-kal erősebb. A jelenség valamivel erősebb az északi félteke téli hónapjaiban, mert a Föld a pályáján ilyenkor közelebb van a Naphoz, így a Holdat több napfény éri. Évente változó, hogy hányszor fordul elő ez a jelenség. Volt olyan év, hogy ilyen egybeesés egyszer sem fordult elő, de olyan év is akadt, amikor több is volt. (wikipedia)