Mindent el lehet érni?

4500 eurós bírságot kapott a DAC, mivel magyar zászlót formáló koreográfiát mutattak be a hazai drukkerek a Slovan elleni mérkőzésen. Nyelvrendőrök járják a magyar falvakat, hogy piszlicsáré ügyekben zaklassák az önkormányzatokat. Mi a közös a kettőben? Mindkét intézkedéstípushoz a korábbi időszakok magyarellenes jogszabályai vagy törvényrészletei szolgáltatják a jogalapot. Amelyeket azóta sem módosítottak, sőt, a változtatás nincs is tervben.

A magyar zászlók kihelyezését a sportról szóló törvénybe csomagolták bele még a korábbi Fico-kormányok idején, lényege: nem lehet külföldi zászlókat vinni hazai sporteseményre. Az sem segít, ha Dunaszerdahelyen úgy próbálják kijátszani a jogszabályt, hogy nem zászlót lengetnek, hanem a szurkolók által felmutatott papírlapokból vagy lufikból áll össze a piros–fehér–zöld trikolór.

Hogy mennyire következetesek a bírságolásra hivatott szervek, jól mutatja, hogy a B-közép több szlovák klub stadionjában rendre brit, angol, brazil, cseh és más zászlókat lenget a lelátókon. Ez senkit sem izgat, mivel a rendelkezés nem a külföldi zászlókat hivatott tiltani – ahogy a törvény betűje állítja –, csupán a magyart. Csak ezt így nem lehetett beleírni a jogszabályba. A helyes értelmezést viszont rá lehet bízni az ellenőrző szervekre, amelyek tudják, kit kell bírságolni és kit nem.

Ugyanez a helyzet az idegen nyelvű kifejezésekkel. Az óriásplakátok tele vannak angol mondatokkal és szlogenekkel, ám nagyon hosszasan kellene kutakodnunk emlékeinkben, ha csak egy esetet is fel szeretnénk idézni, amikor ezért valakit figyelmeztettek vagy megbírságoltak a kulturális minisztérium derék dolgozói. A magyar nyelvű plakát nyomban mindenkinek feltűnik. Van feljelentő, van nyelvrendőr, van politikai akarat.

A drukkerek leleményesek, ha kell, a piros–fehér–zöldhöz még hozzávarrhatnak mondjuk egy egycentis kék csíkot, és hivatalosan máris négyszínű a drapéria, ergo nem törvénysértő. Ám érezzük, hogy nem ez a megoldás. A megoldás a törvények módosítása, amelyre jobb alkalom nincs is, mint amikor magyar politikusok vannak kormányon. A Híd demagóg és társadalmilag rendkívül káros magyarázkodó szlogenjéből pedig azt is „tudjuk”, hogy ez az a koalíció, amiben a legtöbb kisebbségi előrelépést lehet elérni – állítólag többet, mint a Dzurinda-kormányok idején. Ha ez valóban így lenne, akkor a mostani kommentár apropóját szolgáltató ügyek nem lennének ügyek, hiszen csak egy-két, a szlovákok életét nem érintő, politikai érdeklődésre számot nem tartó paragrafust kellett volna elgyalulni.