Zelenský: „Akarás és szorgalom is van”

Július végén a reménytelenség hangulatában kérdeztük önt a csapat várható szerepléséről. Azt válaszolta, csapat egyelőre nincs, reméli, hogy lesz, és mindent megtesz, hogy ne essenek ki. Most már van csapat, és van remény a bentmaradásra?

Azt hiszem, hogy csapat már van, akarás és szorgalom is van, de nagyon céltudatosan és intenzíven kell dolgoznunk, hogy a kitűzött célt elérjük. Az őszi idény hátralévő meccsein megközelítően hasonló képességű csapatokkal (Podbrezová B, Nové Mesto) fogunk még játszani, ezeken minél több pontot szeretnénk szerezni.

Az Inter elleni hazai mérkőzésen nagyon jól játszott a csapat (3:2), a győzelem akár nagyobb arányú is lehetett volna. Miben kellene javítaniuk a fiúknak a közeljövőben?

Gyengék vagyunk a gólhelyzetek kihasználásában, gólszerzéseink után pedig nem koncentrálunk eléggé, gyakran kapunk azonnali válaszgólt, ami pszichikailag bénítóan hat a csapat teljesítményére a meccseken, s amit a már jól összeszokott ellenfeleink kegyetlenül kihasználnak ellenünk. Gyakran értékes pontokat veszítünk pillanatnyi kilengésekkel, könnyelmű szabálytalanságokkal, ami önbizalomvesztéssel jár. Taktikai fegyelem terén sem állunk túl jól, ami szintén negatívan befolyásolja mérkőzéseink eredményét.

Ha megnézzük a statisztikákat, a góllövésben nem áll rosszul a csapat (23 találat), viszont a kapott gólok száma elképesztően magas (43), egy rúgott gólra megközelítően két kapott esik.

A védelmünk az esetek többségében nem áll feladata magaslatán, a fiúk hátul gyakran elkésnek a beavatkozással, sokszor egymásra várnak. Volt egy olyan időszakunk is, amikor a stabil hátvédjeinket fegyelmezetlenségek miatt eltiltották. De mindennek ellenére is aktívabban kellene védekezni a középpályásainknak is, sőt, a támadóknak is, annak tudatában, hogy a bajnokság tizenhatos mezőnyéből a csapatok nagyobb hányada jobb teljesítményre képes, mint a mienk.

Mi kellene ahhoz, hogy a fiúk koncentráltabban és kevesebb hibával játsszanak?

Mondhatnám azt is, hogy jobb felkészültség, nagyobb játéktudás, de mindenki csak a maga teljesítőképessége szintjén játszhat. A baj az, hogy sokszor nem játszunk azon a szinten, amelyre képesek vagyunk, és amire felkészültünk, s ilyenkor nagy hiányérzettel jövünk le a pályáról. Azt hiszem, hogy játékosaim sokkal jobban ösztönözhetnék egymást a pályán a játék hevében, amit rangos csapatoknál gyakran láthatunk nagy tétre menő mérkőzéseken. Tehát van min javítanunk.

Milyen eredménnyel lenne elégedett az idényben?

Olyannal, amely a bentmaradásunkat jelentené a II. ligában.

Jóba Mihály