Seres: az 1984 disztópia, nem használati utasítás

<p>A&nbsp;hét&nbsp;külföldi&nbsp;eseménye&nbsp;az volt, hogy a Putyinnal tartott hamburgi meetingje előtt az amerikai elnök Varsóban végre kimondta mindazt, amire eddig mi, az ismert geostratégiai viszonyok között élő ká-európaiak hiába vártunk: a szabad Nyugat és az Európai Unió igenis fontos stabilizáló tényező, az oroszok kicsit visszafoghatnák magukat Ukrajnában, Amerika pedig véletlenül sem enged át minket a szomszédos keleti érdekszférának.</p>

„Hűek maradunk a Washingtoni Szerződés kollektív védelemről szóló 5. cikkelyének betartásához” – hangsúlyozta Trump, és olyan beszéd volt ez a varsói, amelyből nehéz lesz visszatáncolni. A Trump-kommunikáció eddigi történetét ismerve persze jó lenne, ha az elnök még másnap, sőt, horribile még hétfőn is emlékezne ígéreteire, nem twittelne egy ideig baromságokat, és nem adná túl olcsón a Putyinékkal való normalizálódást.  Szövegírójának, Stephen Millernek hála jó volt azt is hallani, hogy a lengyel történelem bővelkedik szabadságszerető momentumokban, és hogy a Nyugat nem valamiféle központi bürokrácia akaratából lett nagy, hanem lakosainak szabadságszeretete tette naggyá. A szabadságot persze meg kell védeni, ezért is jó hír, hogy az elnök nem Moszkvára, hanem a lengyel, a balti, a ká-európai és az összeurópai érdekekre volt tekintettel, amikor közölte, hogy 8 milliárd dollár értékben Patriot föld-levegő rakétákat adnak el a lengyeleknek. Sokan a szemére vetették Trumpnak, hogy az erősen demokráciadeficites lengyel nacionalista kormánynak adott mindezzel hátszelet, de ez azért, lássuk be, elég rövidlátó értelmezés. A lengyel kormány számos sebet ejtett a demokrácián, de még nem tart ott, mint a magyar, ráadásul választáson lényegesen könnyebben elkaszálható. És ami óriási különbség: nem a lengyel, hanem a magyar kormány nem teljesíti a 2%-os védelmi kiadások teljesen érthető elvárását, nem Varsó, hanem Budapest törleszkedik szervilisen Moszkvához, és nem ők, hanem mi kötöttünk kétséges atommegállapodást a máig kiszámíthatatlan, terrorizmust támogató Iránnal. Csak mondom, a miheztartásunk végett. *  *  *A hét magyarországi eseménye az volt, hogy hirtelen megjelentek, majd ellepték az országot az 1984-ből ismert államellenes felforgató, Emmanuel Goldstein arcképét ábrázoló óriásplakátok, hogy legyen hol megtartani a Két Perc Gyűlöletet. Az elhíresült Soros-plakátokat nem aprózták el: 5,4 milliárd forintunkért tényleg minden közterületet elborít annak az amerikai magyar milliárdosnak a fotója, azzal, hogy valamiért ne ő nevessen utoljára, akinek megvan ugyan a véleménye a migránsügyről, ezzel lehet vagy nem lehet egyetérteni, de köze nincs ahhoz, amit az Európai Unió migrációs politikaként (vagy inkább: annak hiányaként) elad. A Soros által fizetett vagy segített civilek sem dealelnek az embercsempészekkel, nem importőrei a migránsbiznisznek, ellentétben a magyar kormánnyal, amelyik moszkvai vízumgyárral és haveri cégek által forgalmazott letelepedési kötvényekkel enged be ide bárkit, aki eleget perkál. Jó kérdés, hogy a sorosozás zsidózás-e. Ahogy a vicc mondja, igény, az lenne rá. A Mazsihisz szerint „a kampány nem nyíltan antiszemita, de ettől még nagyon is alkalmas arra, hogy kontrollálatlan, egyebek mellett antiszemita indulatokat keltsen”, és ezt ennél tömörebben nehéz is lenne összefoglalni. Köves Slomó rabbi azonban ennél árnyaltabban fogalmazott, szerinte nem lehet, sőt kártékony lenne minden Soros-kritikát antiszemitizmusként kezelni, hiszen ezzel épp az így is már megtörtént bajt növelnénk. Az állami hisztériakampány mindenesetre Soros elveinek bárminemű racionális kritikáját ellehetetleníti, érzelmi síkra tereli. És persze azok számára, akik erre von Haus aus fogékonyak, felkínálja a spekuláns, nemzetellenes, globalista zsugori kapitalista figurájának etnopolitikai értelmezését is. Miközben Kövér László már arról beszél, hogy a Soros-féle civilek „a demokrácia intézményrendszere elleni nyílt támadásokkal, utcai zavargásokkal” készülnek az őszre. Fölmerül a kérdés: normálisak ezek? Azt például tudják vajon, hogy az 1984 disztópiának készült, nem pedig használati utasításnak? A szerző a HVG munkatársa

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?