Bizonytalanság kora

Még mindig hódít a neten a videó, amelyben egy névtelen alak egy kézi kütyüvel méri az egyik legnagyobb itteni áruházláncban vásárolt zöldségek nitráttartalmát, és rendre elképesztő értékeket kap. Az újságok azóta megírták, hogy az ilyen mérések távolról sem nevezhetők megbízhatónak, illetve a nitrátok sem feltétlenül olyan károsak, mint hittük, ám a videó minden bizonnyal sok fejben elvetette a kétkedés csíráját. Illetve erősítette a meggyőződést, hogy ebben a világban már senkinek sem lehet hinni.  A legnagyobb gond ezzel az, hogy nincs is olyan messze a valóságtól. S ezzel nem az összeesküvés-elméletek híveinek sorába szeretnénk beállni, nem hisszük, hogy a világot Soros György, az illuminátusok vagy egyéb kiválasztott elit irányítaná titkokban, vagy hogy valakik szándékosan szórnak ránk vírusokat, hogy a gyógyszerkonszerneknek legyen bizniszük.  Tény azonban, hogy az emberiség tudásanyaga elképesztő gyorsasággal bővül. De lehet, hogy jobb lenne információhalmazról beszélni, mert tudás alatt rendszerezett és értelmezett információkat szokás érteni. S éppen ezzel van a gond. Igaz, hogy egyre több adat, egyre több információ áll rendelkezésünkre, nem világos azonban, ezek milyen kapcsolatban állnak egymással, milyen feltételek között érvényesek, illetve hogyan rendszerezhetők.  Magyarán, sokat tudunk, de nem tudunk mit kezdeni vele. Így történhet meg, hogy adott esetben egy állítás és annak ellentettje is igaz lehet. Tessék, lehet választani.  Vissza lehet sírni a régi szép időket, amikor még világos volt, mi az igaz és mi nem, vagy ha nem volt világos, megmondták, és kész. Lehet, de teljesen fölösleges. Mert ezek az idők visszahozhatatlanul elmúltak. Jobb, ha hozzászokunk a konstans bizonytalansághoz, s ahhoz, hogy ami ma érvényes, nem biztos, hogy holnap is az lesz.  Mégsem kell ezért a teljes értékrelativizmus apátiájába esnünk.  Tuti megoldás persze nincs, mindenestre hasznos, ha bármilyen kérdésben a megszokottnál jobban használjuk a józan paraszti eszünket, megtanuljuk a dolgokat különböző oldalról szemlélni, s lehetőleg csak ezután véleményt alkotni. Persze még így sincs garancia arra, hogy holnap nem derül ki az ellenkezője annak, amit gondolunk. Ezt a lehetőséget egyszerűen bele kell kalkulálni a számításainkba. Igaz ugyan, hogy az ember téved, ám még mindig a józan eszünk a legmegbízhatóbb igazodási pontunk.  Csak így lehet esélyünk arra, hogy az egyre gyorsuló információdömpingben ne bolonduljunk meg.