Boksz és szerelem

A filmművészetet mindig is érdekelte a sport, az ökölvívásnak pedig külön filmográfiája van. A boksz több akciófilmben kapott főszerepet, híres ökölvívókról sikeres életrajzi játékfilmek készültek, jeles rendezők nyúltak a témához, gyakran szerepel drámákban is fókuszban e sportág. Még olyan jelentős mozgóképekben is, amelyeket díjazott az amerikai filmakadémia – a legutóbbi nagy szenzáció a Milliódolláros bébi volt, amely Oscar-díjjal és Arany Glóbusszal is büszkélkedhet, méltán.

A héten a témában európai produkció került a hazai klubmozikba. Juho Kuosmanen fekete-fehér opusa, amely valós személyt állít a középpontba, Olli Mäki finn könnyűsúlyú bokszolót, aki 1962-ben profiként indult a világbajnoki címért egy amerikai ellen. Kuosmanen rendezése tavaly a cannes-i fesztivál Un certain regard (Egy bizonyos szemlélet) szekciójának fődíjasa volt, Finnország pedig Oscar-díjra nevezte. Az Olli Mäki legboldogabb napja igényes művészfilm, hirtelen, gyors vágásokkal, pontos környezetrajzzal, az elitről festett érzékletes képpel, a reklám, a menedzselés, a szponzorálás hátterének jelzésszerű ábrázolásával, nem utolsósorban hiteles színészi játékkal. A film hűen tükrözi a hatvanas éveket kissé archaikus képi világával, lelassult, ráérős ritmusával és a figurák régimódi fazonjával – ámulatba ejtő mennyire korhűk a szereplők, öltözetükkel, viselkedésükkel, teljes kinézetükkel. 1962-ben, Finnországban, egy isten háta mögötti kis településen járunk, ahonnan az amatőr bokszolót, Olli Mäkit (Jarkko Lahti) Helsinkibe csábítják. Az ambiciózus menedzser, Elis Ask (Eero Milonoff) karolja fel, reflektorfényt és főleg pénzt, sok pénzt remélve Olli karrierjétől. Védencét, Ollit bábként kezeli, és embertelen dresszúrával próbálja eljuttatni a világbajnoki meccsig.

A film érzékelteti Olli kőkemény tréningjeit, rávilágít arra, mi mindent kellett felsorakoztatni a bajnoképítés mögé, és érzékenyen vetíti ki Olli belső vívódását. Ugyanazzal a fokozással – mint más mozikban láthattuk – eljutunk a fontos meccsig. Olli látványosan bevonul a stadionba.

Ez a film mégis más, nem a győztes pofonok filmje. Végigizguljuk ugyan Olli küzdelmét a kilókkal, kapunk némi ízelítőt abból is, hogy mire képes a ringben, Kuosmanen filmjét mégis másért jegyezzük meg. Azok a finom rezdülések maradnak meg belőle, amelyek Olli és talpraesett vidéki barátnője (Oona Airola) szépen fejlődő viszonyának törékenységére utalnak. Olli nem az a tipikus küzdő ökölvívó. Nem az, akinek a szeme előtt kizárólag a győzelem lebeg. A lány iránti gyengéd érzelmek erősen próbára teszik sportolói énjét. Nagy meccsének a választás az igazi tétje.