Csak szeptemberben tudjuk meg, milyenek a magyarok

A 2016/2017-es évad meghirdetésekor a szezon utolsó bemutatójaként a Szentivánéji álom szerepelt a Thália Színház műsortervében. Aztán kiderült, hogy a Shakespearebemutató elmarad, helyette Lackfi János Milyenek a magyarok? című, 2012-es kisprózakötete alapján készül előadás Kassán. A holnapra tervezett bemutató elmarad. Az okokról Czajlik Józsefet, a Thália igazgatóját kérdeztük. Mi történt a Szentivánéji álommal? És mi történt a Lackfielőadással? A Szentivánéji álomból betegség és egyéb okok miatt kimaradt három ember, így összeomlott a terv. Ez egy sokszereplős darab, külön-külön még kezelni tudtuk volna a problémákat, de így, együtt nem. Tehát idén a Shakespeare-bemutatót nem tudjuk megvalósítani. A helyette műsorra tűzött Lackfi-premiert pedig azért halasztottuk el, mert meghalt Kolár Péter. A színház alapítója volt, élete jelentős részét ennek az intézménynek áldozta. Szerettük volna az áprilist a gyásznak szentelni. Más lett volna a helyzet, ha egy vérdrámára készülünk, de ezt a vicces, humoros darabot nem akartuk ide időzíteni. Úgy döntöttünk, a bemutató szeptemberre marad. Az idei bérletek erre az előadásra is érvényesek, az új évad majd októberben kezdődik. Az már, gondolom, körvonalazódik, milyen előadás készül a műfajilag nehezen besorolható Lackfi-szövegekből. A mi repertoárunkon belül a könnyed-szórakoztató kategóriába kerül. Nem is nevezném előadásnak, inkább műsorként képzeljük el, amelyben az irodalmi igényességű Lackfi-szövegeket a történetekhez illeszkedő dalokkal egészítjük ki. Színes, szórakoztató produkció lesz, minimális díszlettel-jelmezzel, amelyet a legkisebb színpadokra is el tudunk vinni. Azzal, hogy ez a premier őszre marad, az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Thália Színház február és június között nem tart saját bemutatót. Túlzás lenne azt mondani, hogy bedőlt az idei évad második fele? Volt bemutatónk – Benkő Géza előadásában A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd című monodrámát saját – megvásárolt saját – előadásként kínálta a színház a nézőinek. Egyébként az utóbbi három évadban mindig három saját bemutatót tartottunk, ez most is megvolt: a Bányavakság, A falu rossza és januárban a Páratlan páros. A negyedik premier egyfajta ráadás lett volna. Nekünk is van hiányérzetünk, úgy terveztük, akik nem játszanak a Ray Cooneydarabban, azok szerepelnek majd az utolsó előadásban. Ez most elmarad, de ez nem tipikus helyzet. Ha már szóba került a társulat: márciusban, áprilisban és a meghirdetett műsor szerint májusban is néhány régebbi előadását játssza egy-egy alkalommal a Thália. A Czajlik-érának rendre hangsúlyozott eleme a társulatépítés – az viszont aligha nevezhető építőnek, ha a színészek alig lépnek színpadra. Természetesen fontos, hogy a társulat játsszon. Három munkafázisa van egy színésznek, az alapján, ahogy azt ki kell mutatnunk: a próba, az előadás és az otthoni munka, vagyis a tanulás. Munka jelenleg is folyik: aki nem játszik, az próbál, aki nem próbál, az tanul. Tény, hogy áprilisban alig volt előadásunk: Benkő Géza, aki nem a társulat tagja, áprilisban két hetet Kanadában töltött, több előadásunkat nem tűzhettük műsorra emiatt, aztán jött a húsvét, majd egy hetet szokásosan szabaddá tettünk a főpróbahét számára, de a főpróbahét elmaradt. Így nekünk is olyan érzésünk van, mintha az egész hónap elmaradt volna. De ehhez hozzá tartozik, hogy az év első fele mindig gyengébb, míg szeptember és december között alig győzzük lejátszani a megrendeléseket. Idén eddig negyvenvalahány előadást tartottunk, tavaly ugyanebben az időszakban ötven-egynéhányat. Tehát nem releváns a különbség, ilyen szempontból nincs ok pánikra. Mégis: mit szól a fenntartó, amikor az évadban ilyen lyuk keletkezik? Nem szól semmit – a fenntartót az év végi összesített számok érdeklik. Kassa megye négy színházat tart fenn; minden évben készítünk egy nyilvános beszámolót, ez az éves eredményeket tartalmazza, amelyeket aztán meg is vitatunk. Tavaly – most a gazdasági évről beszélek – 138 előadást tartottunk, és ha az előadások számát, a bevételeket, az elnyert pályázati pénzeket tekintjük, arányosan a legjobban teljesítő színház vagyunk megyei viszonylatban. Akkor is évek óta dobogósak vagyunk, ha a megyei önkormányzat által fenntartott összes, több mint húsz kulturális intézmény rangsorát nézzük. Vannak jobb és rosszabb évadok, de megvan a bizalom irántunk. Az utolsó 10 évben a Thália növekedési pályára állt: 45 ezer mínusszal küszködő intézményből bevételt, nézőket és rangos elismeréseket vonzó, pozitív gazdasági mérlegű színházzá vált. Amikor a gondokról van szó, ezt is fontosnak tartom elmondani.