A hülyének nézés finom művészete

S azért nem voltak ilyen idők soha, mert az emberiség történetét mindig végigkísérte a hülyének nézés finom, ősi művészete. Benne van a levegőben, ha belekóstolunk, érezzük az áporodott zamatát. Ott van a génjeinkben is. Mert úgy megy ez, hogy van a politikus, aki valamit el akar hitetni az emberrel, nekigyürkőzik, készülődik kicsit, majd nekifutásból hülyének nézi. Ez pedig egyeseknél tipikus reakciókat szül: ilyenkor a szem automatikusan elkerekedik, zavarossá válik, a nyakizmok pedig egy váratlan impulzustól vezérelve elernyednek és megfeszülnek, bólogatásra kényszerítve az embert. Utána a fül- és farokbehúzó izmok lépnek akcióba, és a legközelebbi sarokba kényszerítik az illetőt.

Persze a hülyének nézés finom művészetével próbálkozó politikusok nem mindig járnak sikerrel, de azért igyekeznek. Például a szlovák kormánykoalíció tagjai, akik lépten-nyomon hangoztatják, hogy ennek a kormánynak aztán egy korrupciógyanús ügye sem volt. Például Bugár Béla is mondott egy ilyet a minap. Idézzük csak fel: „Ha ehhez hozzáillesztjük a tudományos akadémia egy másik felmérését, amely szerint 2008 és 2016 között 18 százalékkal nőtt azok száma, akik személyesen nem találkoztak korrupcióval, vagyis tőlük nem kért senki pénzt, akkor látjuk a reális világot. A virtuális világ az, amit az újságírók festenek le, a reális az, hogy 8 év alatt 18 százalékkal csökkent azok aránya, akik személyesen nem találkoztak a korrupcióval.”

Érezzük a hülyének nézés finom művészetét? Nőtt azok száma, akik személyesen nem találkoztak korrupcióval. Margitka néni tehát nem fizetett hálapénzt az orvosnál, Pista bácsinak sem kellett vastag borítékot adnia a hivatalokban, és ilyen-olyan kisebb agrárdotációkért sem kellett apró, pár százalékos províziót ígérni, akármennyi ilyen sztorit hall is innen-onnan az ember. Az „újságírók által alkotott virtuális világban” a korrupció érzékelésének listáján ugyanakkor az 54. helyen állunk, az EY könyvvizsgáló cég felmérésében pedig azok a fránya cégvezetők azt mondták, 81 százalékuk tapasztalja, hogy a kenőpénzek és a korrupció az üzleti élet mindennapos része. Itt pedig nem kis húszasokról, kis ötvenesekről van szó, hanem tízezrekről, százezrekről, milliókról – pláne ha az állammal való üzletelésről van szó. Ahogy Marek Vagovič oknyomozó újságíró is írta a könyvében, de hát ott is vannak olyan dolgok, amelyek a virtuális világban játszódnak, na. Nagyon rossz ez a virtuális világ, kapcsoljuk már ki.

Apropó, arról hallottak, hogy a „nincsenek korrupciós ügyeink” kormánykoalíció – a Híd asszisztálásával – épp megmentette a Smer képviselőjét, Stanislav Kubáneket attól a rekordnagyságú, százezres büntetéstől, amelyet azért kapott volna, hogy politikusként is éveken át vállalkozott, és egy cég ügyvivője is volt? Hasonló kihágásért Matovičot ki akarják szórni a parlamentből, pedig ő „csupán” elfelejtette három év után újfent kérvényezni automatikusan megújuló vállalkozói engedélye felfüggesztését – de Kubánek, aki mindent túlél, 108 ezer euró helyett minden bizonnyal csak 24 ezret fog fizetni büntetésként. Igen, ő az a Stanislav Kubánek, aki a Smer Eperjes megyei erős embere, a tanúvallomások szerint pedig belekeveredett egy gigantikus adócsalási ügybe (állítólag ő intézett el ezt-azt a helyi hivatalokban). Igen, ő az a politikus, akinek a neve felmerült a tavalyi rókusi és kislomnici romaszavazat-vásárlási botránnyal kapcsolatban, ahol állítólag egy cigiért vásárolt valaki voksokat. Egyik ügy sem jelentette azonban pályafutása végét, sőt.

Röviden, nincs itt korrupció, tessék oszolni. Hagyjuk a politikusokat gyakorolni a hülyének nézés finom művészetét.