Ha elkerülhetetlen a pajzsmirigyműtét, tapasztalt sebészt keressen!

Akinek szerencséje van, a hosszú ücsörgés a váróteremben garantált. Túl kevés a szakember, vagy túl sok a beteg? Dr. Miroslav Tedla ORL-sebésszel beszélgettünk.

„Nekem is az a tapasztalatom, hogy a beteg nagyon nehezen jut el az endokrinológushoz és a várakozási idő viszonylag hosszú. Valószínűleg egyre több a páciens és kevés a szakember. Ennek egyik oka az lehet, hogy jobbak a diagnosztikai lehetőségeink: a betegnek például hátgerincpanaszok miatt mágneses rezonanciát vagy egyéb okból ultrahangos vizsgálatot végeznek, s közben a pajzsmirigyen göböt fedeznek fel. Ilyen esetben a beteget endokrinológusnak is ki kell vizsgálnia” – mondja a szakember.

 Melyek azok a jelek, amelyek arra utalhatnak, hogy e kétlebenyes, nyakban elhelyezkedő szervünk nem működik hibátlanul?

Az egyik szempont a pajzsmirigy működése: ez ugyanis olyan hormonokat termel, amelyek a szervezet fontos folyamatait irányítják. Ha túl sok van belőlük, az ember izgatott lesz, rosszul alszik, ellenben ha a pajzsmirigy kevés hormont termel, akkor az ember lelassult, „élettelen”. Ha a beteg nem tud aludni, zakatol a szíve, izzad, akkor az endokrinológushoz kerül. A pajzsmirigy túlműködésekor a hormonszintet gyógyszerekkel lehet csökkenteni vagy a működését radioaktív jóddal befolyásolni, ez ugyanis a hormontermelést képes csökkenteni. A további lehetőség a pajzsmirigyműtét. Másik dolog az, amikor a pajzsmirigyben göböt találnak. Előfordul, hogy az ember saját maga csomót észlel a nyakán, vagy más kivizsgálás alkalmával göböt fedeznek fel a pajzsmirigyén. Ilyenkor az endokrinológus ultrahangos kivizsgálásra küldi, ennek alapján dönti el, kell-e további vizsgálat.

 Minden esetben műtétre van szükség?

Egyáltalán nem. A népesség körülbelül felének lehet göb a pajzsmirigyén. Egy finnországi boncolási tanulmány azt mutatta, hogy a betegek 60 százalékának volt ilyen elváltozás a pajzsmirigyén, de legtöbbük nem esett át műtéten. Először is azt kell megvizsgálni, nincsenek-e rajta gyanús jelek. Az ultrahangon jól látható, hogy a göb rákos szövetből áll-e vagy nem, s akkor az endokrinológus eldöntheti, hogy szükséges--e a beteget tovább vizsgálni – például vékony tűvel végzett szövetminta segítségével –, vagy további teendőt nem igényel. Röviden: nem minden páciensnek kell kezelést kapnia.

 Hány százalékot tesznek ki azok, akiknél göbösödés miatt a műtét elkerülhetetlen?

Pontosan nem tudom megmondani, de ez nem is lényeges. Azt viszont tudom, hogy az elváltozások bizonyos százalékát citológiailag diagnosztizálni kell, ekkor vékony tűvel sejteket vesznek a göbből, és a citopatológus állapítja meg az eredményt, amit hatos fokozatú skálán minősít. A hatos azt jelenti, hogy 99 százalék a valószínűsége annak, hogy a betegnek rákja van. Ötös esetében a rosszindulatú daganat valószínűsége 70 százalék körül van, négyesnél 30 százalék, hármasnál 10 százalék, kettesnél 1 százalék, vagyis nagy valószínűséggel nem rákról van szó. Ha látom az eredményt, elmondhatom neki, hogy göbösödés esetében a rák valószínűsége általában 3-4 százalék, ám ha neki 10 százalék jött ki, akkor a rák kockázata enyhén emelkedett, ez esetben a pajzsmirigy kivételét javasolom. Nagy-Britanniában, ahol a közelmúltban dolgoztam, bizonyos mértékben az endokrinológus munkáját is végeztem. Kivizsgáltam a pajzsmirigyhormonok szintjét, ultrahangos kivizsgálásra, s ha kellett, szövetmintára küldtem a beteget. Az eredmények ismeretében más területek szakorvosaival együttműködve rendszeresen találkoztunk, s utána döntöttem el, hogy csak figyelem tovább a beteget, vagy műtétre lesz szükség. Szlovákiában az az eljárás, hogy a beteg a körzeti orvostól az endokrinológushoz kerül, aki elvégzi a komplett kivizsgálást: a vérteszteket, az ultrahangos kivizsgálást, és ha úgy látja jónak, szövetmintára küldi, majd eldönti, meg kell-e műteni, s ha igen, annak módjára is javaslatot ad.

 A pajzsmirigyrák gyógyítható?

Igen, az esetek jelentős többségében nagyon jól gyógyítható. A pajzsmirigyráknak négy típusa van: a papilláris, follikuláris, medulláris és anaplasztikus. Az első kettő a leggyakoribb, itt a betegek 95 százalékát meg tudjuk gyógyítani. A medulláris típus prognózisa kissé rosszabb, az anaplasztikus pajzsmirigyákban szenvedőt pedig rendszerint fél éven belül elveszítjük. Ez az egyik legagresszívebb rákfajta.

 A pajzsmirigyműtét mindenkinél ugyanolyan, vagy az operációnak vannak különféle típusai? A sebész szempontjából nehéz ez a műtét?

Pajzsmirigy nélkül lehet élni, de a páciensnek élete végéig hormonokat kell szednie. Lényegében a pajzsmirigyműtét két vagy három típusát alkalmazzuk. Ha göb csak az egyik lebenyen van, akkor a pajzsmirigy felét kell eltávolítani. Ha mindkettő érintett, vagy túlműködik, akkor az egészet ki kell venni. A műtét harmadik típusa az, amikor a pajzsmirigy középső részét távolítjuk el. A műtét nehézségét az adja, hogy a mirigy közelében olyan struktúrák vannak, amelyeket meg kell találni és meg kell őrizni, mert különben a betegnek később problémái lehetnek. A pajzsmirigy közelében halad például a hangszalagba vezető ideg. Ha ez károsodik, a hangszalag mozdulatlanná válik, s a beteg bereked. Lehet, hogy csak bizonyos időre, de lehet, hogy örökre. A sebészt minősíti, hogy hány olyan betege van, akinél műtét után rekedtség lépett fel.

 Önnek hány ilyen páciense van?

Kevesebb, mint egy százalék. Praxisom alatt három páciensem volt, akiknek károsodott az említett idegszála. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor a hangszalagok mozognak, közöttük elegendő hely marad a légzésre. Amikor beszélünk, a hangszalagok egymás mellett vannak, amikor lélegzünk, a hangszalagok eltávolodnak egymástól. Ha az egyik hangszalag megbénul, a légzés akadályba ütközik, ám ha mindkettő mozdulatlanná válik, a beteg képtelen lélegezni. Ezt a szövődmény tracheotómiával, vagyis légcsőmetszéssel kell megoldani.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"271073","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"458"}}]]

 Meddig tart egy pajzsmirigyműtét?

Az én tapasztalatom szerint a beteg egyik nap bejön a kórházba, a második napon kerül sor a műtétre, s ha csak a pajzsmirigy felét kell eltávolítani, akkor a harmadik, ha az egészet, akkor a negyedik napon távozhat – persze ha nincsenek szövődmények.

 Azt olvastam, hogy ön évente 70 műtétet végez. A szlovákiai viszonyokhoz képest ez sok vagy kevés?

Ha valaki keveset vagy csak ritkán vezet autót, a környezet számára veszélyes lehet, mert nem magabiztos, hiányoznak az automatikus mozgások, és nem tudja a váratlan helyzeteket megoldani. Így van ez a műtéttel is, főleg a pajzsmirigyműtéttel, mert az olyan struktúrákat, mint az idegszálak vagy a mellékpajzsmirigyek, gyakran nem lehet könnyen felismerni. Minél gyakrabban operál valaki, annál jobb, ügyesebb, biztonságosabb, annál kevesebb a szövődmény. Angliában, ahol vezető orvosként (consultant) dolgoztam, pajzsmirigyet önállóan csak olyan sebész műthetett, aki évente 25 és több ilyen operációt végzett. Ilyen tekintetben az évi 70 műtét elég rendes szám.

 Ezenkívül még milyen műtéteket végez?

Orr-fül-gégészeti daganatos betegségeket, mint például nyelőcső-, gége- és nyelvrákot, a szokásos fül-, nyak- és orrműtéteket, aztán orr-, torok- és mandulaműtéteket, továbbá fülplasztikát, dobhártyaplasztikát, néhány középfülműtétet, külső orrműtétet, beleértve az orr esztétikai műtétjeit, orrsövény-műtétet, endoszkóp segítségével orrüreget, hangszálakat, nyálmirigyeket és másokat műtök.

 Két év után hazatért Angliából. Miért?

A családommal együtt jól érzem magam Szlovákiában. Elég érdekes és sok munkám van. Itt él a családom, a barátok, szóval otthonosabban érzem magam Szlovákiában. Sok betegem van. A jövedelem ugyan alacsonyabb, mint külföldön, de az elmúlt években azért volt némi fizetésemelés.

 Összehasonlítva az angliai állapotokkal, milyen a szlovákiai kórházak felszereltsége?

A mi osztályunk a vezetésnek köszönhetően eléggé jól felszerelt. A különbség az, hogy Angliában, amikor például daganatos beteget kezeltünk, folyamatosan rendelkezésünkre állt dietetikus, logopédus, specializált nővér. Szlovákiában kisebb szakembercsapattal dolgozunk, ami mondjuk fej- vagy nyakrákot követő funkciós zavarok kezelésében rosszabb eredményekhez vezet. Vannak osztályok, ahol gond van a nővérekkel és az egyéb kisegítő személyzettel, akik rosszul fizetettek, túlterheltek, s ez gyakran kiégéshez, később pedig a kórház elhagyásához vezet

 Az interneten különféle „biztos” módszerek terjednek, amelyekkel állítólag műtét nélkül meg lehet szabadulni a pajzsmirigyen lévő csomótól...

Ismert például az úgynevezett radiofrekvenciós ablációs módszer. Lényege, hogy a göbbe elektromos áramot fejlesztő tűt szúrnak, és ez az energia megsemmisíti a göböt. A mindennapi gyakorlatban nem nagyon elterjedt ez a módszer. Ami a pajzsmirigyműtétet illeti, fontos, hogy olyan sebészt találjunk, akinek megfelelő tapasztalata van. Pozsonyban például több olyan munkahely van, ahol ilyen műtétet végeznek, de csak 1-2, ahol nagyobb számban. Ha az orvos évente mindössze 5 ilyen műtétet végez, gyakrabban fordulhatnak elő szövődmények. Az én szakterületem az orr-fül-gégészeti műtét, azon belül pedig a hangszálműtét. A hangszálakon látom a pajzsmirigyműtét szövődményeinek nyomait. A betegnek az a legfontosabb, hogy ott műtsék meg, ahol kellő számú operációt végeznek, és az eredményeket meg is tudják mutatni. Nekem minden betegről pontos információim vannak, táblázatba rendezem őket, feljegyzéseket végzek a műtétről, az esetleges szövődményekről. Ezek nem kitalált vagy vélt, hanem pontos és ellenőrizhető számok, a korszerű gyógyászat ugyanis elsősorban a nyilvántartásról szól. Azt bárki mondhatja, hogy ha ő műt, soha nincs szövődmény, ám ezt be is kell bizonyítani. Sokak szerint amit a sebész a műtétek számáról mond, azt el kell osztani, a szövődmények számát pedig meg kell szorozni kettővel. A mi adataink viszont pontosak.

 Amikor az orvos közli a beteggel, hogy a műtét elkerülhetetlen, ez végleges, megváltoztathatatlan döntés, vagy van esélye arra, hogy más szakembert is megkérdezzen? Mi a véleménye erről a lehetőségről?

Egyértelmű, hogy ezt támogatom. Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban ez normális dolog. A diagnosztika és a kezelés szempontjából néha nem egyértelmű a helyzet. A betegnek vagy műtétet, vagy nem műtéti kezelést ajánlanak például rák esetében, s mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Ha nem tud dönteni, segít, ha más szakember véleményét is kikéri, aki segíthet neki a döntés meghozatalában. Ez az úgynevezett másodvélemény intézménye, amit Szlovákiában nem térít a biztosító. Jó lenne, ha az orvos felhívná a beteg figyelmét erre a lehetőségre. Én már többször javasoltam másodvélemény kérését. Nálunk viszont ez még szokatlan. Ha másik véleményért küldöm a beteget, gyakran azt hiszi, hogy meg akarok tőle szabadulni. Szerintem az orvosi másodvélemény kérésének Szlovákiában is elfogadott szakmai eljárássá kellene válnia.

Kovács Ilona