A siker felé

<p>Itt a tavasz, és engem épp most, rügyfakadás idején kapott el egy vírus. Ezért most itthon ülök, meggyújtok egy illatgyertyát, beburkolózom a jövendő menyemtől kapott puha takaróba, és élvezem, hogy igazoltan és lelkiismeret-furdalás nélkül nem csinálok semmit (azért ne tartson ez sokáig).&nbsp;</p>

Csak olvasom a felgyülemlett folyóiratokat. Főleg az interjúkat, mert érdekel, mások hogyan látják az életet. Például Stanislav Komárek cseh filozófus a tőle megszokott iróniával a következőket mondja: „ha arra a helyre, ahol a hatvanas években a falusi gyermekkoromat töltöttem, bezárnék egy kecskét, akkor engem állatkínzásért csuknának le. Pedig akkoriban az egy háromtagú család megfelelő lakhelye volt. Igen, ma jó sorunk van. Folyamatosan növekszik az anyagi jólétünk. De biztos, hogy ez az, amire elsősorban vágyunk?” A leginkább Szabó G. Lászlónak a Vasárnapban megjelent interjúja tetszik Béhr Mártonnal, a pozsonyi Színművészeti Főiskola hallgatójával. Marcit nagy kedvencem, a Pósfa zenekar révén ismertem meg. A nyitrai diákjaimnak szervezett táborok állandó szereplői voltak, mindig fergeteges fellépéseket produkáltak (a zenekar egyik tagja, Iván András is a pozsonyi színművészetin tanul, csak a zeneművészeti karon, s biztos, hogy róla is sokat fogunk még hallani). Marci magyar iskolából került Pozsonyba, és azt mindenki tudja, aki próbálta, hogy nem könnyű a nyelvváltás (és nem csak magyar–szlovák viszonylatban). Pláne azokon a szakokon, ahol az ember a nyelvvel dolgozik. Neki is eszébe jutott, amikor még nehézségei voltak a szöveggel, hogy talán Magyarországon könnyebb lett volna. És mégis, mit mond? „Elvágyódást sosem éreztem. Nekem fontos, hogy itt születtem, itt élek, itt tanulhatok. (…) Nincsenek előttünk elgördíthetetlen akadályok. (…) Sok értékes embert veszítünk el azzal, hogy nem itt, hanem Magyarországon próbálnak meg érvényesülni. Aki ott beilleszkedik, már nem jön vissza. Számomra nagyon fontos, hogy erős alapokon álló magyar közösségek legyenek ezen a tájon.” Felüdülés a lelkemnek, amit mond, az oly gyakori nyavalygások, fanyalgások, és arról szóló megnyilatkozások után, hogy idehaza mit miért nem lehet, pláne magyarként, hát még magyar iskolából kibocsátva. Pedig lehet. Csak ahhoz tudni is kell. Ez abból a beszélgetésből is kiderült, amit másik kedvencemmel, a szép és okos Bárdos Judittal folytattam a nyitrai egyetemisták között. És kiderül a Magyar iskola – útban a siker felé című kisfilmből is. Sok magyar iskolát végzett sikeres fiatal volt, van, s remélhetőleg lesz is, akik élő cáfolatai ennek a „nem lehet”-nek. El ne felejtsem: a körzeti doktornőm! Ő is magyar gimibe járt. S most szép, kiterjedt praxisa van Pozsony belvárosában.
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?