Leicester: az egyik szemünk sír, a másik nevet

Folytatódik a Nagy Leicester Sztori, a kiscsapat első angol klubként jutott be a legjobb nyolc közé a Bajnokok Ligája 2016/17-es idényében, miután a Sevilla elleni visszavágón 2:0-ra győzött. A meccs kívülállóként nem volt túl emlékezetes: a Sevilla jobb csapatnak tűnt, szinte végig birtokolta a labdát, de támadásai meddők voltak, ráadásul a spanyolok az odavágó után ezen a meccsen is kihagytak egy tizenegyest (N’Zonzi lövését Schmeichel kivédte). A Leicester a szerencsével sem állt hadilábon, Wes Morgan a térdével szerzett gólt, a Vardy-Nasri sárga lapos műbalhéból pedig az angol jött ki jobban, Nasri a másodikat kapta meg az összefejelés imitálásáért.

Persze, nézhetjük mindezt máshonnan is. A Leicester végre ismét a tavalyi arcát mutatta, a futballisták oroszlánként küzdöttek egymásért, ment a betonozás, jöttek a veszélyes kontrák. Ez ismét a szerethető, szimpatikus Leicester volt, legalábbis a játékot illetően. A labdabirtokási arány meg a „technikás spanyol játékosok” dicsérete ezúttal csak humbug, elnézve a Sevilla játékát, úgy tűnt, ezen a meccsen a spanyoloknak semmilyen ötletük nincs a kapuja elé húzódó angol csapat ellen, a mérkőzés lassan unalmas állóháborúvá alakult. Hogy a Leicester leparkolt a busszal a tizenhatos elé? Hogy semleges pályán tízből hány meccset nyerne meg a Sevilla a Leicester ellen? Kit érdekel? A Sevillának kedden este kellett volna továbbjutnia, de nem volt képes rá, pedig a feladat nem volt lehetetlen.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"269019","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Máskülönben azért a Leicester-ódákon is lehet halkítani kicsit. A Claudio Ranieri menesztését követő bajnokin (Liverpool 3:1) a Leicester futballistái összesen 8 kilométerrel és 120 sprinttel futottak többet, mint az utolsó ranieris meccsen. Azt, persze, sosem tudjuk meg, hogy a játékosok meg akarták-e buktatni Ranierit, vagy éppenhogy Ranieri „fékezte őket”. (Aha, biztos, direkt.) A Vardy–Nasri affér sem tette szimpatikusabbá a csapatot az emblematikus figura („working class hero” etc.), Jamie Vardy dicstelen provokációja miatt. Hogy Nasri egy balfék – ezt tudjuk. De Vardyt (és a Leicester-t) nem az ilyen sunyi jelenetekért szerettük meg. A Leicester hatalmas dolgot vitt véghez a Sevilla legyőzésével, de hogy a legjobb nyolc között borzasztó nehéz dolga lesz, az biztos. A Sevilla elleni meccs végén több kontrája volt az együttesnek, és ezek siralmas véget értek. A Real Madrid vagy a Bayern München ellen ilyen hibák nem férnek majd bele.

A nap másik meccsére Torinóban került sor. Egy délutáni baráti beszélgetés során 1:0-t jósoltam a Juvének a Porto ellen, Bonucci góljával, a hetvenötödik perc körül. Az eredmény bejött, de Bonucci nem, Dybala tizenegyese döntött, a szervezettség szempontjából kimaxolt Juve 3:0-s összesítéssel jutott be a legjobb nyolc közé. Érdekes, hogy az olaszok nem szívesen játszanának a Leicesterrel, Buffon legalábbis mindenképpen: „El szeretném kerülni a Leicestert, szenvedélyesen és lelkesen játszanak, és veszélyes fegyver a kezdeményezőképességük” – mondta a kapuslegenda, de azért abban biztosak vagyunk, hogy a Juve sokkal inkább a Barcelonát szeretné elkerülni. Bár, ha jobban belegondolunk, 2010-ben egy angol kiscsapat alaposan megtréfálta a Juventust az Európa Ligában. Ha esetleg valaki emlékszik a visszavágóra: Fulham–Juventus 4:1. Gera Zoltán két góljával…

A nap játékosa

Kasper Schmeichel (Leicester)

Sevillában, majd Leicesterben is kivédett egy tizenegyest – ezzel rekorder, a BL története során még nem volt kapus, aki az oda-visszavágós rendszerű mérkőzésen során mindkét alkalommal büntetőt hárított volna.