Lassítsunk kicsit, hallgassuk meg a másikat

<p>Derzsi György Csallóköznádasdon mutatta be 101. alkalommal a Szerelmem, Sárdy című monooperettet. Az előadás után beszélgettünk a zenéhez és a színházhoz fűződő viszonyáról, a Szerelmem, Sárdy sikeréről és további terveiről.&nbsp;</p>

Kezdjük az elején. Honnan a zene iránti rajongás?  Édesapámtól jött az egész. Egyrészt minden vasárnap ott ültem mellette a templomban, az orgonánál. Másrészt apám a Magister zenekar vezetője volt, amelynek a próbáin mindig ott voltam, hiszen nálunk gyakoroltak. Ilyenkor mindig csodálkozva néztem, hallgattam, ahogy összehozzák a dalokat. Ez adta meg a kezdő lökést, aztán 12-13 éves koromban kezdtem igazán komolyan foglalkozni a zenével. Hogyan jött a zene mellé a színház és a színjátszás? Teljesen véletlenül. Miután elvégeztem Dunaszerdahelyen a középiskolát, nem igazán tudtam, mit akarok kezdeni magammal. Nem akartam elmenni katonának, ezért jelentkeztem a pozsonyi konzervatóriumba zongora és ének szakra. Zongorából nem voltam olyan jó, de az ének szakra azonnal felvettek. Ezzel párhuzamosan jelentkeztem az Ifjú Szivekbe is, ahol 2-3 évet töltöttem. A zselízi rockfesztivál második évadát szóló kategóriában megnyertem, ezután keresett meg a Komáromi Jókai Színház egy szereppel a Mária Evangéliuma című előadásba. Lényegében ezzel kezdődött a színházi pályafutásom. Ott szerettem bele a színházi életbe. Dolgozott a Komáromi Jókai Színházban, a Győri Nemzeti Színházban, Debrecenben, Veszprémben és még sorolhatnám. De egyik helyen sem töltött el pár évnél hosszabb időt. Miért? Nagyra értékelem a szabadságot. Úgy érzem, hogy hosszabb időre nem nekem való a társulat. Vendégként nagyon szívesen játszottam az összes színpadon, ahol eddig megfordultam, de leszerződni nem akartam sehova. Nem volt sehol olyan közeg, ahova huzamosabb időre tartozni akartam. Aztán pedig jött a Szerelmem, Sárdy, ami megmutatta, hogy az az egyszemélyes színház, amit én csinálok, működik. Ebben tudom igazán kiélni magam.  Meséljen kicsit a Szerelmem, Sárdyról! Hogyan jön létre egy ilyen monooperett? Az én ötletem volt. Szerettem volna egy megemlékezést, egy előadást Sárdy Jánosról. Egy barátomnak, Meskó Zsoltnak meséltem az ötletemről, aki vállalta, hogy megírja. Eredetileg egy novellát írt, ez adja az előadásom alapját. Miután megvolt az alap, felkértem Harangi Máriát, hogy rendezze meg a darabot. Én pedig hoztam a dalokat, amelyeket szerettem volna belevinni az előadásba. Így lényegében hárman alkottuk meg ezt a monooperettet. 2012 végén bemutattuk, és azóta nem is változott, sem szerkezetileg, sem szövegileg. Már négy éve változatlan formában játssza a Szerelmem, Sárdyt. Itt, Csallóköznádasdon adta elő 101. alkalommal. Miért ilyen sikeres ez a darab?  Azt szoktam mondani, hogy nem is Sárdyról, nem is a főszereplőről, hanem a nagymamáról szól a darab. Sokkal inkább arról, hogy a mai világban nem hallgatjuk meg egymást. Csak hajtjuk a munkát, a pénzt. Még a szeretteinket sem hallgatjuk meg, nem kérdezzük meg tőlük, hogy vannak. Vagy nem figyelünk az idősebbekre, pedig már azzal is örömet szereznénk nekik, ha csak meghallgatnánk őket. Amikor pedig már nincsenek itt, akkor verjük a fejünket a falba, akkor érezzük, többet kellett volna velük beszélgetni. Arról szól a darab, hogy lassítsunk kicsit és hallgassuk meg a másikat. Színész vagy rendező Derzsi György? Énekes színművésznek tartom magam. Addig rendezek, amíg erre felkérnek. Nem teszem fel arra az életem, hogy rendező legyek. Azok a darabok, amelyeket eddig rendeztem a Komáromi Lovas Színházban, szerencsére sikeresek, de nincsenek rendezői ambícióim. További tervei? Legközelebb március 10-én egy új, négyszereplős darabot fogunk bemutatni Dunaújvárosban a Bartók Kamaraszínházban. A címe I love you – Te édes, te jó vagy, légy más, ami egy Broadway-musical magyar átdolgozása. Nyáron a tatai várban Arany János Vörös Rébék című balladáját visszük színpadra. Ennek a darabnak a zeneszerzője vagyok. Lassan elkészülünk a Tizenötödik Vértanú című zenés darabbal is. Ennek a zenéjét szintén én szereztem, és a 29 éves Kazinczy Lajos hadtestparancsnokról szól, aki nem mellesleg a nyelvújító Kazinczy Ferenc fia volt. Nagyon tehetséges katona volt, aki Világos után 12 nappal tette le a fegyvert. Ezért is húzódott el a pere, amelyen próbálta bizonyítani, hogy nem volt magasabb katonai egység parancsnoka, így nem október 6-án végezték ki, hanem október 25-én. Lényegében ő egy elfeledett hős, akinek az emléke előtt így szeretnénk tisztelegni.  
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?