Négyszáz oldalon mutatja be a szlovákiai magyar irodalmat egy lengyel lap

<p>A Literatura na Świecie című lengyel világirodalmi folyóirat lapszámai bő 400 oldalasak, ami lehetővé teszi a különböző nemzeti irodalmak kortárs fejleményeinek árnyalt, gazdag prezentálását. Nemrég a szlovákiai magyar irodalmat mutatták be egy kötet vastagságú számban. Anna Górecka hungarológust, műfordítót, a lap egyik szerkesztőjét kérdeztük a részletekről.</p>

Megjelent már Lengyelországban ehhez hasonló, átfogó válogatás a szlovákiai magyar irodalomból, vagy ez az első ilyen projekt?

Tudtommal eddig csupán néhány szerző szerepelt lengyel folyóiratok hasábjain. A szlovákiai magyar irodalom mint jelenség, nagyobb terjedelemben most mutatkozik be először. Nálunk, a Literatura na Świeciében eddig csak Csehy Zoltán és Polgár Anikó nevével találkozhattak az olvasók. Polgár Anikónak egyébként idén kötete is megjelent lengyel fordításban.

Mit kell tudni a Literatura na Świeciéről?

1974-től létezik, volt idő, amikor negyvenezres példányszámban jelent meg, és mind egy szálig elfogyott, méghozzá igen hamar. Azt a lapot kiterjedt szerkesztőgárda állította elő. Az akkorihoz képest ma nehezebb körülmények között készül a lap, 2800 példányban jelenünk meg, számonként 430–480 oldal terjedelemben. A lengyel kulturális minisztérium égisze alatt dolgozunk, a Nemzeti Könyvtár a kiadónk. A lap külső megjelenése 1994 óta változatlan, korábban inkább vastag zsebkönyvre hasonlított. Amióta nagyobb a formátum, folyóirat jellegűbbé vált. Minden számunk valamilyen jól körülhatárolt koncepció eredményeként születik meg, legyen bár monotematikus jellegű vagy egyetlen szerző munkásságát előtérbe állító. Azok is ilyenek, amelyek egyetlen nemzeti irodalom új fejleményeit rendezik antológiaszerű anyagokká.

Úgy látom, a dél-szlovákiai régiót is igyekeztek bemutatni az irodalom eszközeivel. Például szerepel a lapban részlet Hunčík Péter Ipolyságban játszódó Határeset című regényéből vagy a Dunaszerdahelyen játszódó Esőváros című Bánki Éva-regényből. Miért tartották fontosnak, hogy az itteni magyarlakta településekről is megtudjanak egyet s mást a lengyel olvasók?

Azért, mert az irodalom mindig valamilyen konkrét környezetben létezik, akkor is, ha univerzális hangon szólal meg. Ezt a szempontot más esetekben is szem előtt tartjuk, hiszen lényeges, milyen társadalmi vagy éppen földrajzi közegben születnek a művek. Igyekszünk magyarázó jellegű anyagokat is közölni a szépirodalom mellett, mintegy beágyazva azt, rávilágítva bizonyos összefüggésekre. Tehát interjúk, esszék, recenziók és fotók is találhatók minden számunkban.

Milyen kritériumok szerint válogatták a lapszámban szereplő írókat, költőket?

A legfontosabb kritérium nálunk a szöveg színvonala. De az is lényeges – legfőképp a verseknél –, hogy miként működik az adott szöveg lengyelül. Tőzsér Árpád verseinek fordításai például kivételesen jól sikerültek, egészen érdekes, szokatlan hangot, más tónusú iróniát vezetnek be a lengyel nyelvbe. Az idegen dikciótól mindig gazdagodik a nyelv. Egyébként bőven volt miből válogatni. Ha lenne alkalmam még egy szlovákiai magyar lapszámot összerakni, gond nélkül megtöltenék további 350 oldalt.

Miért került bele a válogatásba részlet Závada Pál regényéből, a Jadviga párnájából?

Érdekes és humoros ötletnek tűnt, hogy egy olyan szöveg is legyen a lapszámban, amely a magyarországi szlovákokról szól. Ezt a részletet én fordítottam, és bevallom, szerettem volna kihasználni az alkalmat, hogy végre ízelítőt adjak a lengyel olvasóknak ebből a kitűnő regényből.

Ön miért lett hungarológus?

Már nem is emlékszem pontosan, miért választottam a magyar szakot a varsói egyetemen. Talán, mert nagyon tetszett a magyar nyelv hangzása. Még egyetemistaként kezdtem el fordítani, és ahogy egyre jobban megismertem a magyar irodalmat, egyre közelebb került hozzám. Diploma után egy ifjúsági könyvkiadóhoz kerültem, ahol egyebek mellett magyar könyveket válogattam fordításra. Majdnem húsz évvel ezelőtt pedig az a szerencse ért, hogy a Literatura na Świecie folyóiratnál kaptam munkát. És azóta minden évben szerepel a lapban valami a magyar irodalomból, a magyar irodalomról. Néha nagyon ismert, olykor pedig szinte ismeretlen szerzőktől. A magam részéről nagyon szeretem és fontosnak tartom szerepeltetni a magyar „vidéki” írókat is, hiszen nem csupán Budapesten zajlik az irodalmi élet. Volt már veszprémi lapszámunk is. Emellett részletesen bemutattuk az erdélyi, valamint a vajdasági irodalmat, Tolnai Ottó munkásságának pedig egy külön számot szenteltünk.

Sokan azt mondják, Közép-Európa lakói nem érdeklődnek a szomszédos országok kultúrája, művészete iránt. Ön szerint is így van ez?

Lehet, hogy így van. De másrészről: kit érdekelnek itt, Közép-Európában például a New York-i költők? Vagy mondjuk George Perec könyvei? Persze, a 90-es évek kezdete óta a helyzet változóban van. Talán az intézményes keretek között működő kultúrdiplomáciánál többet tehetnek azok az emberek, akik megszeretnek valamit, valakit a szomszéd kultúrában, és aztán népszerűsítik azt saját országukban.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?