A főszereplővel, Gál Tamással beszélgettünk a Pirkóról

És nemcsak a témával, hanem azzal is, ahogy tálalja, ahogy a színészek az embertelen helyzeteket megélik, ahogy a zene a drámai csúcsokat erősíti.

Ilyen az összhatás. Svobodáék rendezői debütálása azonban az elbeszélés stílusával – bizonyos eseménysorokat bemutató részek elemeltségével – helyenként megzavarja és megtéveszti a nézőt (erősen kell gondolkodni, milyen mértékben reális, hiteles bizonyos életkép, illetve mennyi benne a hozzáadott esztétika, a stilizáltság, a költött elem, s miért stilizált, ami stilizált). A Pirko témájával-sztorijával messzire elrugaszkodik a standard, mindennapi élettértől. A periférián, a biztos egzisztencia nélkül tengődőkről és az ő szociális elesettségüket kihasználó kétes alakokról formál pengeéllel hasító, mélyen a tudatunkba vágó képet, elgondolkodtatva sok egyéb mellett arról is, mekkora felelősség életet adni.

Martina, alias Shakira gyermekotthonban nőtt fel egy eldugott településen, szép természeti környezetben. A külvilággal semmilyen kapcsolata nem alakult ki. De bent rangidősként ő a vezér, neki jár a legjobb fiú kényeztetése a női vécében, őt illeti a kalákában szívott cigiből a legnagyobb rész, ő a döntőbíró.

Mégis alig várja, hogy kikerüljön. Szerelme, Roman, akivel bent együtt tervezgették a kinti jövőt, már korábban elhagyta az otthont. A távozáskor kapott néhány cseh koronával Shakira Prágába utazik. Egy fura, lepukkant kocsmában keresi Romant. A lebuj különc figurái elvezetik őt egy hajléktalantelepre, ahol végre – kiábrándulva ugyan, de – megölelheti szerelmét. (A kocsmai és telepi jelentekre, valamint az itt élők viselkedésének ábrázolására vonatkozik mindenekelőtt, amire fentebb utaltam: az elemelő stilizáltság. Ezeket az élethelyzeteket az addig használt klasszikus narrációtól eltérő, a kísérleti filmnyelvhez közelítő elbeszélői módon jeleníti meg a rendezőpáros.)

Innentől kezdve Shakira – a legtöbb sorstársához hasonlóan – egyre alább szálló tollpihe a szélben. A kényszer (a munkanélküliség, a pénzhiány, a lakhatás kilátástalansága) és a kényszerű helyzetét kihasználva mások sodorják rossz helyzetéből még rosszabba. A lány az otthonban kapott címre, Kladnóba utazik az anyjához. A nő hosszas tépelődés után beengedi sose látott lányát, megvendégeli egy tányérka ketchupos spagettivel, de közli vele, nem tudja, kivel csinálták őt. Egy diszkóban történt, ezért reméli, Shakira szeret táncolni, hiszen a tánctudás is hasznos útravaló (erős része ez a filmnek – stilizálás nélkül, autentikusan van a filmbe emelve a lumpen életmód).

Shakira visszatér Romanhoz, aki a lányt a „kurvastreetre” hajtja, és eladja egy BMW-s maffiózónak. Attól a pillanattól kezdve, ahogy beül a férfi kocsijába, a film egyre durvább. Mindazt, amit a stricije és a kliensek művelnek a lánnyal, kiveri a biztosítékot: néző legyen a moziszékben az, aki szemhunyás, feszengés, undor és megbotránkozás nélkül tud farkasszemet nézni a képsorokkal. Innentől ugyanis emberbőrbe bújt állatok játéka a film. A kilátástalanság netovábbja a lány sorsa.

A BMW-s maffiózó két epizódban van jelen, de így is meghatározó szerepe van, mivel a lányt – Roman közreműködésével – ő löki le a lejtőn. Gál Tamás formálja meg borzongató hitelességgel: plasztikusan építi fel a figurát jól elkapott, jellegzetes mozgásból, testbeszédből, mimikából és úgy, hogy az ábrázolt alak értelmi szintjét is abszolút helyénvalóan tükrözteti a gesztusaiban.

A Pirko – a hasonló témát feldolgozó filmekkel ellentétben – mutat kiutat. Na, de az is milyen!

Válaszol: Gál Tamás színművész

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"250439","attributes":{"alt":"","author":"Fotó: Bontonfilm","class":"media-image","height":"269","title":"Gál Tamás BMW-s maffiózót alakít a Pirko című filmben","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Mikor láttad először a kész filmet?

Néhány hete, a pöstyéni Cinematik fesztiválon volt a film szlovákiai premiere. A szlovák és a cseh kollégáimmal nagyon jó hangulatban érkeztünk meg a vetítésre, aztán amikor kijöttünk, nem voltunk képesek egymáshoz szólni. Amikor először olvastam a forgatókönyvet, az ugyanígy letaglózott, de forgatás közben máshogy érez a színész, a munkájára figyel. Még akkor is, ha mindannyian sokat áldoztunk magunkból a filmért, különösen igaz ez a főszerepet alakító Dominika Zeleníkovára.

Milyen érzésekkel fogadtad annak idején, hogy a „fő gonosz” szerepére kértek fel?

Eredetileg kisebb szerepet kaptam volna. A rendezőpáros hölgy tagja, Lucia Gažiová az évfolyamtársam volt az egyetemen, ő hívott. Mivel ismert, a Poprádon tartott castingra be sem ült. A férje, Petr Klein Svoboda nézett meg, utóbb ő mondta, hogy nagyobb szerepben lát engem. Amikor először szembesültem a figurával, az lesújtó volt. De aminek értelme van, az ritkán rózsaszín. Utólag örülök, hogy egymás után eljátszhattam a két végletet: a Pirkóban, amely öt évig készült, a BMW-s maffiózót, az utca császárát, aztán fél évre rá a kassai Thália Színházban, a Rükvercben az abszolút lecsúszott hajléktalant, amiért tavaly megkaptam a Deszka díjat. A Rükverc kapcsán az édesapámat vettem elő, aki nagyon magas beosztású budapesti nyomozó volt, és onnan csúszott nagyon mélyre; pár hete temettük el. A Pirko maffiózóját több dunaszerdahelyi alvilági figurából gyúrtam össze. A kilencvenes években voltam tizenéves Dunaszerdahelyen, az én generációm életében meghatározó élmény, ahogy uralták a várost. Mindenki ismerte őket, a hatóságok pedig semmit sem tudtak kezdeni velük. Valóságos szubkultúrát alakítottak ki maguk körül. Ha akkoriban megkérdeztél egy gyereket, mi leszel, ha nagy leszel, teljesen normális válasznak számított, ha azt mondta: maffiózó. Az összeütközéseket pedig nem lehetett elkerülni. Kölykök voltunk, nem volt pénzünk, ugyan, mit akarhattak tőlünk? És mégis beleléptek az életünkbe.

Túl vagy a pöstyéni és a pozsonyi bemutatón, néhány napja már a mozikban a Pirko. Milyenek az első visszajelzések? Adhat ez a szerep egy lökést a filmes karrierednek?

Furcsa ez: imádom a színházat, félreértés ne essék, de a film mindig egy nagy, beteljesületlen álmom volt. Ezen a téren elég szerencsétlenül alakult a pályafutásom. Benne van ebben az is, hogy egy kis dél-szlovákiai faluból nehéz filmet csinálni. Meg az is, hogy a siker felé vágtató lovakat, amelyek messze húztuk volna a családomtól, mindig két marokkal fogtam vissza. Forgattam a múltban is: kis szerepem volt a 16 részes cseh sorozatban, a Fekete bárókban, elsőfilmesek munkáiban játszottam. Mindig beleinvesztáltam egy csomó energiát, de ezek művészfilmek voltak, és nem lettek sikeresek. A Pirkótól most sokat remélek. Szerintem egészséges ember nem tetszik önmagának, de ahogy a bemutató után körülvettek a rendezők, producerek, a dicséretek alapján kezdtem elhinni, hogy mégis jól csináltam valamit. Annyi ígéretet kaptam, hogy ha a fele igaz, szép karrier áll előttem. Ezzel a stábbal valószínűleg a jövőben is fogok dolgozni. (as)