Az érsek és a farkas

Szokatlan dolog történt a múlt héten. Olyasmi, amivel már rég találkoztunk. Az alábbi szöveg gyengébb idegzetűeknek is ajánlott. A Hídról és az MKP-ról lesz szó, de nem rúgunk beléjük, még passzióból sem. Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke nem úgy ünnepelte meg Érsek Árpád kinevezését közlekedési miniszternek, hogy bianco leköpdösse és megfoghatatlan értekezéseket rittyentsen össze az árulókról, meg a magyarság fogyásáról az elsőrendű utak mentén. Egy szakmai alapú sajtónyilatkozatban sorolta fel, melyek azok a feladatok, amelyekre koncentrálnia kell Érseknek, tételesen felsorolva azokat, amelyekkel gyorsan kezdeni lehet valamit, kifejezve reményét, hogy látszata lesz annak, hogy a Híd adja a tárcavezetőt. A szlovákiai magyar közösségen belül már ilyesminek is örülni lehet, hiszen a „mindenképpen löttyintsünk a másik nyakába egy kanna moslékot” mindennapi tevékenységünk  részévé vált. Szóval: szakmaiság és nem feltétlen rosszindulat – szlovákiai magyar közegben mindenképpen értékelendő. Még akkor is, ha a félig telt pohár tartalmáról és annak kommunikációjáról beszélünk. Mert ezek a hókuszpókuszok még bizonyára előjönnek a miniszterkedés vége felé. De addig bizakodjunk. Érsek Árpád azt mondta még a kinevezése előtt, hogy szeretné, ha az itteni magyarok éreznék, hogy magyar áll a tárca élén. Farkas erre összeszedte, hogyan is érheti ezt el. A felvetések kilencven százaléka teljesen jogos, kiemelnénk az R7 Érsekújvárt délről elkerülő szakaszának fontosságát, ami elemi érdek. Még talán mintha valami segítségfelajánlás-féleség is lett volna abban a szövegben, de ne legyünk telhetetlenek. Persze, Érseknek nem lesz könnyű. Ez az a tárca az egészségügyi után, amelyik teljesen elhasználja az embereket, miközben a Smer az egyik legdörzsöltebb szürke eminenciását parkoltatja ott államtitkárként. A szlovák sajtó pedig jó előre megírta, hogy az új miniszternek el kellene feledni, hogy az elmúlt 25 évben a kormányok elfeledkeztek a dél fejlesztéséről, inkább az egész országot érintő dolgokra kellene koncentrálnia. Mintha a dél nem lenne az egész ország része. Furcsa logika, mintha hallottunk volna már ilyesmit, csak éppen teljesen más közegben. De ma nem rontunk ünnepet, ma pozitívan fejezzük be a történetet, ami mesébe illő. Két, ugyanazon választók kegyeiért versengő párt szakpolitikusa mintha ugyanazt akarná. Békésen akarná. De félreértés ne essék, ha hamis lesz a szónoklat vagy kevés az eredmény, pellengérre kell állítani Érseket.De indításnak nem rossz. Bármilyen is legyen a folytatás és a vége: élünk amíg halunk, vagy elfutunk a végével.