Čáslavská szamurájhoz méltóan sosem adta fel

<p>1968-ban a&nbsp;mexikói olimpia dobogóján tiltakozott Csehszlovákia orosz megszállása ellen, hazatérése után a&nbsp;csúcsról a&nbsp;szakadékba zuhant. Soha nem adta fel, még a depresszióból is felállt. Věra Čáslavská hétszeres olimpiai bajnok, 11-szeres olimpiai érmes tornász, a&nbsp;legsikeresebb cseh női sportoló kedd este 74 éves korában hunyt el.</p>

„Ez egy olyan nő, akinek az akaraterejére oda kell figyelni” – írta a fiatal Čáslavskáról egy sportújságíró. Már tizenévesen megmutatkozott kivételes tehetsége, amit annak is köszönhetett, hogy hároméves korától balettre járt. A sportot a műkorcsolyával kezdte, de végül a tornát választotta.

Ultra C

„Először csak élveztem a mozgást, és hogy produkálhatom magam. Aztán már tudatosítottam, hogy ezzel valakinek örömet szerzek. Később elkezdtem érzékelni a hazafias vonzatát is, hogy a nemzetemet képviselem, és ehhez jött még a felelősségtudat, hiszen mindenki győzelmet várt tőlem” – idézte fel pályafutását Olga Sommerová róla készült dokumentumfilmjében.

Mindig csodálta a japán tornászok macskaügyességét, általuk inspirálva talált ki egy új elemet a felemáskorláton, amely az ultra C nevet kapta. Az 1964-es tokiói olimpia szerenkénti döntőjében az elemet megelőző dermedt csendbe az egyik csapattársnője belesikított: „Muszáj!”, Čáslavská elvétette a korlátot, leesett.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"245281","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

„De láttam, hogy a japánok mennyire akarják látni az ultra C-t” – emlékezett évtizedekkel később. Bár tudta, hogy az érem már elúszott, visszaugrott a korlátra, és hibátlanul bemutatta az ultra C-t. A közönség tombolt, Čáslavská pedig – aki Tokióban megnyerte az összetettet, és ugrásban és gerendán is a legjobb volt – harcosságáért szamurájkardot kapott. Ő volt az első és valószínűleg máig az egyetlen nő, aki ilyen megtiszteltetésben részesült.

Eldugult a kazán

Nemcsak Japánban rajongtak érte, hazájában is imádták, rengeteg szerelmes levelet kapott. „Egyszer eldugult a kazán, ahogy égettük el őket” – nevetett a Věra 68 című filmben Čáslavská egyik barátnője.

Čáslavská szíve végül Josef Odložil középtávfutóé lett, Mexikóban álomesküvőt tartottak. Odáig azonban több mint rögös volt az út.

A mexikói olimpiára készülő cseh csapat Šumperkben edzőtáborozott, amikor augusztus 21-én éjjel háromkor arra ébredtek: „Megtámadtak a ruszkik!”

A prágai tavasz során a Kétezer szó című manifesztumot aláíró Čáslavskát a hegyi mentőszolgálat menekítette egy erdei kunyhóba, ahol végül több mint két hetet töltött. Mivel tornaeszközök nem voltak kéznél, faágakra függeszkedve edzett, szenet lapátolt, hogy a kezéről ne tűnjenek el a bőrkeményedések. „Kisasszonykézzel nem tudtam volna versenyezni az olimpián” – magyarázta később.

Sokáig azt sem hitte, hogy a csehszlovák küldöttség elutazhat Mexikóba, de végül Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára beleegyezett a részvételbe. „Nagyon rosszul csinálta Brezsnyev úr, hogy odaengedett” – jegyezte meg egyszer élesen Čáslavská.

Elfordított fejjel

A mexikói közönség a megnyitón vastapssal fogadta a csehszlovák küldöttséget. Čáslavská brillírozott, négy aranyérmet és két ezüstöt szerzett. Talajon azonos pontszámot szerzett az orosz Larissza Petrikovával, együtt álltak a dobogó legfelső fokára. A csehszlovákokkal végtelenül szimpatizáló mexikóiak előbb a csehszlovák himnuszt játszották el – Čáslavská szálegyenesen, emelt fővel hallgatta. Aztán jött a szovjet himnusz, Čáslavská pedig elfordította a fejét, és mereven a földet nézte.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"245282","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

A gesztust mindenki azonnal megértette, otthon sem maradt következmények nélkül.

A hazaérkezés előtt azonban még jött az esküvő, amit Čáslavská és Odložil eredetileg az olimpiai faluba tervezett. „A mexikóiak nem bírták volna elviselni, hogy ők nem férnek be” – emlékezett Čáslavská, aki végül az amerikai kontinens legnagyobb katedrálisában, a 110 m hosszú és 54 m széles Cathedral Metropolitanában mondta ki az igent. Még az oltáron is emberek lógtak. „Bevallom, nem hallottam semmit. Talán ha végighallgatjuk, mit is mond a pap, máshogy alakul a házasságunk” – nyilatkozta utóbb keserűen Čáslavská.

Normalizáció

Hazatérése után a kommunista párt legfelsőbb vezetői fogadták, ő pedig aranyérmei miniatűr másolatát odaajándékozta a prágai tavasz nagy alakjainak, Svobodának, Dubčeknek, Černíknek és Smrkovskýnak.

Amikor nem sokkal az olimpia után levelet kapott egyesületétől, a Rudá Hvězdától, azt hitte, edzői állást ajánlanak neki. Ehelyett kirúgták. Nem dolgozhatott, takarításból élt. Svoboda elnök nem fogadta, azt üzente neki, gondolja át, nem akarja-e visszavonni az aláírását a Kétezer szó alatt.

A segítség öt évvel később Mexikóból érkezett. A mexikóiak beleegyeztek, hogy szovjet kérésre biztosítják Kuba szénellátását, de Čáslavskát kérték cserébe. A mexikói olimpia sztárja így edzőként tért vissza egykori sikerei színhelyére, olyan fogadtatásban részesült, mint a pápa.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"245284","attributes":{"alt":"","author":"TASR-felvétel","class":"media-image","height":"332","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Családi tragédia

„Minden ember életében vannak jobb és rosszabb periódusok. Nálam azonban szakadéknyi különbség volt a csúcsok és a mélységek között” – mondta az életéről Čáslavská a róla szóló dokumentumfilmben.

1989 után Václav Havel tanácsadója lett, ám néhány évvel később egy családi tragédia tönkretette. Akkor már elvált férjétől, aki többször erőszakos volt vele és a gyerekeivel is. Fia, Martin 18 évesen egy kocsmában nézeteltérésbe keveredett az apjával, ennek dulakodás lett a vége, Josef Odložil elesett, beverte a fejét, kómába esett, és egy hónappal később meg is halt. Martint szándékos testi sértésért négy év börtönre ítélték. Egy év után Havel elnöktől kegyelmet kapott, de a közvélemény ezt úgy értelmezte, az elnök kegyelmet adott a jó barátnője fiának.

Čáslavská depressziós lett, 15 éven át gyakorlatilag csak vegetált. „Én, a nagy harcos, a saját fiamért képtelen voltam harcolni, a tehetetlenség megbénított” – nyilatkozta utóbb.

Végül a cseh olimpikonok egyik találkozója jelentette a fordulópontot, fokozatosan újra elkezdett emberek közé járni, érdeklődni a külvilág iránt. Közönségtalálkozókon vett részt, magas rangú japán kitüntetést is kapott. Ekkor készült róla Olga Sommerová dokumentumfilmje is.

Halálát hasnyálmirigyrák okozta, amellyel az utolsó pillanatig harcolt. Szamurájhoz méltóan soha nem adta fel. (bt)

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?