Nem látszik a megújulás

Bár az MKP márciusban már harmadszor bukta el a parlamenti választásokat, a megújulás és az irányváltás szükségessége csak nagyon halkan hallatszik a párt környezetéből – ha egyáltalán hallatszik. A járási elnökök többségét újraválasztották, s még a két elnökjelölt között sem látható jelentősebb törésvonal vagy vízióbeli különbség, s egyikük sem fogalmazott meg markánsabb kritikát az előző vezetés irányába. Sőt, paradox módon mindkét elnökjelölt annak a nézetnek adott hangot, miszerint nem igazán fontos, ki lesz a párt új vezetője.

Az egyetlen mozgás vagy helyezkedés, amely az utóbbi napokban látható, csupán az EP-képviselő Csáky Pál „magánkampánya”, melyben egyrészt aránylag élesen bírálja a pártot, másrészt azt sugallja, egyedül ő maga lehet képes talpra állítani az MKP-t. Több MKP-s forrásunk is megerősítette azonban, hogy itt valóban csak Csáky egyszemélyes „gerillaharcáról” van szó, s a párt egykori elnöke, akinek a nevéhez fűződik a pártszakadás is, ma már nem rendelkezik olyan bázissal az MKP-ban, hogy bárminemű jelentősebb meglepetéssel szolgálhatna a kongresszuson.

Érdekes kérdés lehet még az új elnökség összetétele, illetve a párt Országos Tanácsa (OT) elnökének a személye. Előbbi azért, mert az MKP alapszabálya értelmében az elnökség jelentős hatáskörökkel bír, tehát nagy befolyással lehet a párt további lépéseire, utóbbi pedig leginkább abból az okból, hogy meginogni látszik a lemondott elnök, Berényi József pozíciója a pártban, nem biztos, hogy megszerzi az OT elnöki posztját.

Grigorij Mesežnikov politológus szerint a harmadszori parlamenti kudarc ellenére az MKP releváns politikai erő maradt a hazai pártpalettán, hiszen aránylag stabilan őrzi egykori választói bázisa felét. „A párt azonban nem él azokkal a lehetőségekkel, amik növelhetnék politikai súlyát, elsősorban nem használja ki koalíciós potenciálját” – véli Mesežnikov. Elsősorban a Híddal való együttműködésre gondol, mivel a szlovák pártok szempontjából továbbra is kevéssé nyitottnak látja az MKP-t a politológus. A Híd kormánytagsága azonban valamelyest bonyolítja a helyzetet. „Bár Bugáréknak valóban számos, a kisebbség számára jelentős célkitűzést sikerült bejuttatniuk a kormányprogramba, egyelőre csak papíron van minden. Elképzelhető, hogy az MKP most egy kiváró stratégiát választ, amikor a kormány teljesítményéhez köti, hogy mennyire közeledik a Hídhoz” – mondta a szakértő, hozzátéve, hogy ez a kockázatosabb opció. „A hazai magyarok választási szokásait ismerve a közös szereplés a biztosabb út a sikerhez” – mondta Mesežnikov. Azonban úgy látja, ennek kevesebb az esélye abban az esetben, ha a Híd kitölti a koalícióban a teljes négy évet.