Jostein Gaarder kapta a Budapest Nagydíjat

A környezetvédelem fontos része Jostein Gaarder munkásságának, tudatának. Ő a könyveivel tudja felhívni erre a problémára a figyelmet, egy város a saját eszközeivel, Budapest például tavaly csatlakozott a globális klímavédelem területén változást elérni kívánó világméretű kezdeményezéshez - mondta Szalay-Bobrovniczky Alexandra.

A főpolgármester-helyettes felidézte, hogy amikor Jostein Gaarder néhány évvel ezelőtt Magyarországon járt, azt mondta, az emberiség legégetőbb feladatának azt tekinti, miként lehet hosszú távon fenntartani a földi élethez szükséges körülményeket.

Dragomán György laudációjában hangsúlyozta, hogy Gaarder könyvei emlékeztetik és figyelmeztetik a felnőtteket: szülőnek lenni annyit jelent, hogy minden eszközzel és mindennek ellenére, saját felelősségünkre is megpróbálhatunk szabad embereket nevelni. "Kamasznak és filozófusnak lenni Gaarder világában ugyanaz, mint lázadónak lenni".

A magyar író kitért arra, hogy Jostein Gaarder könyveiben a filozófia a világ és önmagunk megértésére irányuló, komoly téttel bíró gondolatkísérletek sora.

"Kamasz hősei, Sofie, Hilde, Anna és a többiek mind önmagukat keresik. A kezdeti bizonytalan gyerekekből a történetek végére valóságos szuperhősök válnak, akik az elme, a képzelet és a tudás erejétől hajtva bármire képesek. Szülőként, olvasóként és emberként is hálával tartozunk neki" - hangsúlyozta Dragomán György.

Jostein Gaarder a díj átvétele után azt mondta, örökre megőrzi ezt a pillanatot magában. "Az irodalom és a filozófia az emberi tudat ünnepe, az írók és a filozófusok a fő emberi kötelességekért harcolnak".

Az idei, 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon több mint négyszáz programmal, mintegy kétszáz új kötettel és hatszáz résztvevő szerzővel, tudóssal és művésszel várják vasárnapig az érdeklődőket.

Gaarder: lenyűgöz, mennyi lehetetlen dolog történik meg

Íróként lenyűgöz, mennyi lehetetlen dolog történik meg az életben, és hogy ezekre a lehetetlen dolgokra is képesek vagyunk érvényes magyarázatot lelni - fogalmazott a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, Jostein Gaarder norvég író a tiszteletére szervezett pódiumbeszélgetésen csütörtökön a Millenáris parkban.

A szerző Szabó T. Anna költő kérdésére hangsúlyozta azt is, ma teljesen másként írná meg a számára világszerte nagy ismeretséget hozó, eddig több mint 60 nyelvre lefordított Sofie világa című filozofikus regényét, hiszen a távol-keleti gondolkodás mellett kimaradt belőle korunk legégetőbb filozófiai kérdése is: képesek leszünk-e megőrizni az élet feltételeit a Földön, mert az már látszik, hogy elpusztítani képesek vagyunk.

Hozzáfűzte: ha döntenie kellene, hogy élhet ezer évig, de mindenki más meghal, vagy pedig ő hal meg azonnal, de az emberiség jövője ezer évre biztosítva lesz, habozás nélkül az utóbbi lehetőséget választaná. Mint fogalmazott, mindez csupán identitás kérdése: mivel az emberiség részeként gondol önmagára, nem élne meg önfeláldozásként egy ilyen döntést.

11-12 évesen megfogadtam magamnak, sosem akarok felnőni abban az értelemben, hogy nem akarom természetesnek venni az életet, nem akarok hozzászokni a világhoz - mesélt a 63 éves szerző arról, hogy mi vonzotta az írás és a filozófia felé. Ekkor tapasztalta meg először az érzést, hogy részese "egy nagy rejtélynek", és egyáltalán nem magától értetődő saját létezése.

Szabó T. Anna felvetésére, hogy legújabb, Anna világa című regénye ijesztő, ám mégis bátorító, optimista könyv, a norvég szerző úgy fogalmazott: nem lát más lehetőséget a jövőbe vetett optimizmus mellett, mivel a pesszimizmus - bár sokszor vonzóbb a pozitív gondolkodásnál - valójában csak egy másik szó a lustaságra.

A pályakezdő íróknak Jostein Gaarder azt javasolja, ne habozzanak megmutatni írásaikat másoknak is. Elmondása szerint ő 20 évesen elkövette azt a hibát, hogy senkit sem avatott be az első könyvébe, csak amikor már úgy érezte, készen van. Kiadóhoz fordulva azonban kizárólag visszautasítást tapasztalt, ezt követően sokáig inkább csak tankönyveket írt.

Felidézte, hogy mintegy tíz év tanítás, és A kártya titka című könyve norvégiai sikere után kezdett bele a Sofie világa megírásába, amely azért születhetett meg, mert bár nagyon szeretett volna főállású íróvá válni, mégis nehezen hagyta abba az oktatást. Érezte, hogy meg kell írnia a regényt, de úgy vélte, semmiféle anyagi haszonnal nem járhat egy filozófiatörténetről szóló, 600 oldalas regény, ezért először nem is akarta kiadatni. A világsikert követően viszont rengeteg felesleges pénzük lett, így inkább díjat alapított feleségével a környezetvédelem és a polgári jogok terén végzett tevékenység díjazására.

Jostein Gaarder kitért arra is, bár szokása fantasztikus vagy mágikus elemeket vegyíteni regényeibe, minden esetben igyekszik az olvasóra hagyni, hogy mit gondol az adott történeti elemről. Példaként említette az Anna világát, amelyben az olvasó feladata eldönteni, hogy a főszereplő valamiféle természetfeletti erő, vagy csupán saját elméjének médiuma. Hasonló a helyzet a Tükör által homályosan esetében is, ahol az író nem szolgál egyértelmű magyarázattal arra, hogy a halálosan beteg főszereplő valóban angyalt lát-e, vagy csak a morfium hatására hallucinál.

"A fiatal nők számára általában az a fontos, hogy megértsenek valamit, a férfiak viszont inkább megértetni szeretnék magukat" - fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy miért szeret fiatal lányokat választani regényei főhősének. Hozzáfűzte: nem véletlen, hogy a bölcsességhez az európai gondolkodás mindig társított egyfajta női aspektust, így nőként ábrázolták már az ókori görögök is.