Németh Zoltáné a Madách-díj

A hazai magyar termésből  21 kötetet terjesztettek fel a kiadók Madách-díjra, ebből választotta ki egy háromtagú bizottság – Jitka Rožňová költő, műfordító, Juhász Katalin költő, szerkesztő és Z. Németh István költő, író – a győztes  alkotásokat. Németh Zoltán Madách-díjjal jutalmazott verskötetét a Kunstkamera nevű szentpétervári múzeumban kiállított kétszáz éves  embriópreparátumok ihlették. A szerző a verseknek nem adott címet, csak számot: mivel a múzeum anyaga megtalálható az interneten, a katalógusszámokkal együtt, a verseket összepárosíthatjuk az ihlető tárgyakkal. A kötetet a kezünkbe véve tulajdonképpen egy múzeumba lépünk be. Kiállítási tárgynak tekinthetjük a verseket is: a költő magát a lecsupaszított nyelvet teszi közszemlére. Az olvasóra bízza, miként gondolja tovább ezeket a rövid szövegeket.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"190961","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"366","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Három kötet szerzőjét jutalmazták idén nívódíjjal, köztük a nemrég Talamon Alfonz-díjat kapott Szalay Zoltán Drága vendelinek című regényét. A szerző egy magát krónikásnak nevező szereplővel mesélteti el a történetet. Ez a krónikás azonban sok mindent hallomásból, hézagosan tud, vagy éppen kevésbé fontos dolgokat  hangsúlyoz ki, míg a lényeges dolgokat elhomályosítja. Egy kitalált városban járunk, amely sokban hasonlít a kelet-középeurópai városokhoz, és egy fiatalember karriertörténetét követhetjuk, aki egy lap tárcaírójaként kezdi, majd egy párt kampányszövegeit írta, végül regényíróként is sikert arat, ám megúnja ezt a tevékenységet, és maga rombolja le saját nimbuszát.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"190962","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"371","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Ardamica Zorán Örökországi és más történetek című novelláskötetében szintén magunkra ismerhetünk, hiszen részben mi is abban a sajátosan abszurd közegben szocializálódtunk, ahol a történetek játszódnak. Aki ismerős Losonc és Fülek környékén, konkrét személyeket is felismerhet a leírások, jellemzések alapján, de persze nem fontos, hogy név szerint be tudjuk azonosítani a szereplőket. A lényeg a színes tabló, amely a történetekből elénk tárul. A többszörösen kisebbségi, peremvidéki, kiszolgáltatott létforma állandó bizonytalansága fanyar humorral került megjelenítésre, mert a szerző szerint így talán elviselhetőbb az élet. Ráadásul  gazdag nyelvi teret alkot, ahol a területi nyelvváltozatok mellett a nyelv társadalmi rétegzettsége is megjelenik.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"190963","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"462","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]A harmadik Madách-nívódíjas Thiele-Csekei Enikő, aki Filmkockák visszafelé című verskötetéért kapta az elismerést. A kötet legrövidebb versei háromsorosak, de nem hagyományos haikuk, nincs olyan  érzésünk, hogy a szerző valamiféle szigorúan konkretizált mondanivalót zanzásít bennük. Inkább több kaput hagy nyitva, az olvasóra bízva az értelmezést. Az öt ciklusba rendezett versek egymásutánisága rendkívül érdekes: egy háromsoros után egy hosszabb következik, majd ismét egy háromsoros, és így tovább. Ez a szerkesztési mód sajátos lüktetést ad a kötetnek. Az egyes darabok persze önállóan is érvényesek, teljes értékű miniatűrök váltakoznak méretesebb versekkel, de sorrendben olvasva ugyanazt a jelenséget gyakran más-más aspektusból világítják meg.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"190964","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"356","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Műfordításért idén két nívódíjat adott ki az értékelő bizottság, Pavel Vilikovský Egy igaz ember története című művét Garajszki Margit fordította magyarra, sikeresen megidézve Vilikovský jellegzetes atmoszférateremtő nyelvét és a szocializmus  letűnt, ám nyomokban még mindig itt kísértő világát.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"190965","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"358","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]A másik műfordítói nívódíjat lapunk munkatársa, Vályi Horváth Erika kapta Ivana Dobrakovová Halál a családban című kötetének átültetéséért. A fiatal szlovák írónő elbeszéléskötetének főszereplői fiatal lányok, akik váratlanul, vagy fokozatosan sodródnak számukra ismeretlen helyzetekbe. A testiség, a szerelem, a lelki folyamatok, a kishitűség,  a tapasztalatszerzés és a rideg valóság elleni védekezés egyaránt felbukkan a műben, csakúgy, mint a halál, az elmúlással való szembesülés. Vályi Horváth Erika fordítása  nyelvileg sokszínű, és hűen közvetíti a szerző realista stílusát. (juk)