A művész professzor asszony

<p>Robbanás volt megjelenése a művészetben. Első pozsonyi kiállításának fő médiuma a szalma és a szalmabála volt, a nagyszombati zsinagógában homokzsákokból épített labirintust. Alkotásai új műfajnak nyitottak utat, elfogadtattak egy új vizuális kifejezési formát.&nbsp;</p>

Németh Ilona idehaza meghonosította az installáció művészetét. A Dunaszerdahelyen élő képzőművész folyamatosan jelen van a legelismertebb hazai és magyar kortárs művészeti kiállítóhelyeken, s betört a világ előkelő galériáiba is. Kiállított a képzőművészek Mekkájában: 2001-ben ő képviselte Szlovákiát a velencei biennále cseh– szlovák pavilonjában. Művészi sikerei mellett akadémiai karriert is befutott, amelyen odáig jutott el, hogy a napokban a Pozsonyi Képzőművészeti Egyetemen megtartotta professzori székfoglaló előadását. A köztársasági elnök általi professzori kinevezése tavasszal várható. Helyettesítéssel kezdődött„Kilenc évvel ezelőtt hívtak meg tanítani. Daniel Fischert, a festészeti tanszék vezetőjét kellett helyettesíteni, aki egy évre Amerikába utazott – idézi fel Németh Ilona akadémiai karrierje kezdeteit. – Akkor még nem foglalkoztatott az egyetemi oktatás lehetősége, de kihívásnak éreztem, ezért elvállaltam. Ez az első oktatói tapasztalatom következő lépcsőfokokat hozott magával. Szinte ugyanabban az időben, ahogy Pozsonyban tanítani kezdtem, Magyarországon képzőművészek számára is indítottak doktori képzést. Budapesti kollégák ösztönzésére jelentkeztem. A pozsonyi egyetemen pedig oktatói helyre pályáztam. Később docensként doktori programot indítottam, amivel megnyílt az út a professzori címhez. Eredetileg ez nem volt cél, nem volt ilyen karrierképem. A mai napig sokkal inkább cél számomra a képzőművészet, hogy új munkákat csináljak és kiállítsak. De mert az egyetemi oktatás bizonyos feladatok elé állít, én pedig az az alkat vagyok, aki a feladatokat megpróbálja megoldani és a felmerülő akadályokat leküzdeni, végigcsináltam.” A Pozsonyi Képzőművészeti Egyetem 65 éves történetében 56-an szereztek professzori címet, ebből hatan nők. Németh Ilona a hetedik. Az autonóm művészetek területén az intézmény első női egyetemi tanára, s első magyar professzor asszonya. „Mindkét dolog számomra is annyira meglepő volt, hogy a székfoglalómba is belefoglaltam. Fontosnak tartottam, hogy előadásomnak legyen olyan tartalma, amivel állást foglalok a saját pozíciómmal kapcsolatban. Kifejtettem, mit jelent kisebbségben élő nemzet részeként élni egy országban. Az, hogy a magyar nemzet része és a szlovák állam része vagyok, olyan többes identitást ad, ami nem a nemzetiségre vonatkozik. A nemzetiség egyértelmű, és az is, melyik nemzetnek vagyok a része. De egyaránt része vagyok a magyar és a szlovák kultúrának, ugyanúgy az egész közép-európai kultúrának. Plusz motiváció volt, hogy tudatosítottam, milyen arányban dolgoznak nők az egyetemeken, s hogy milyen kevesen vannak docensi vagy professzori pozícióban. Olyan kihívás ez, amit meg lehet és meg kell oldani. Lehet, hogy egy kicsit többet kell dolgozni, de el kell határozni és véghez kell vinni.” Eltűnt és eltűnő paravánokNémeth Ilona egyik installációjának része egy olyan videó, melyben Heller Ágnes, a neves filozófus nagymamájáról beszél. A nagymama a 19. század végén, az 1880-as években első női hallgatóként úgy vehetett csak részt a bécsi egyetem előadásain, hogy egy paravánnal elválasztották a férfihallgatóktól. Németh Ilona professzori címe, ha nem is paravánokat ledöntő, de mindenképpen áttörést jelentő aktus a képzőművészeti egyetemen. „Heller Ágnes nagymamája az első nő volt, aki a bécsi egyetemen tanulhatott, az unoka, Heller Ágnes pedig már világhírű filozófus lett, aki New Yorkban és más nagyvárosokban tanított egyetemeken. Ilyen rövid idő, vagyis két generáció alatt hatalmas változás zajlott le, lehetővé téve, hogy nőként ilyen pályát be lehessen futni. Ez sok mindenről elgondolkoztat. Például, miért nem lehetett ezt elérni korábban? Vagy, hogy a nőknek sokkal kevesebb idejük volt arra, hogy ilyen pályákat befuthassanak. Heller Ágnes és nagymamája története azt mutatja, vannak emberek, akik képesek túljutni első pillanatra leküzdhetetlennek tűnő nehézségeken. De nemcsak a hátrányból indult női karriersorsok, hanem a nehezített körülmények közül indulók is inspirálnak. Ahhoz, hogy az ember a felmerülő akadályokat mennyire hajlandó legyőzhetőnek tekinteni, sokat meríthet saját tapasztalatából, és azoknak a sorsából, akik körülveszik.” A Munkácsy-díjas képzőművész akadémiai karrierjének érdekessége, hogy Budapesten, az Iparművészeti Egyetemen szerzett diplomát, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen doktorált és habilitált docensként, a professzori címet pedig Pozsonyban, a Képzőművészeti Egyetemen szerezte meg. „A diploma megszerzése után egy ideig tipográfiával és könyvillusztrációval foglalkoztam, ami eléggé különbözik az autonóm művészettől. Az iparművészet szolgálat volt: a funkcionális tipográfiával próbáltam a tartalmat alátámasztani, s hozzájárulni, hogy minél könnyebben eljusson a felhasználóhoz. Az autonóm művészetben az a cél, hogy a művész minél jobban leásson magába, és eredetivel lépjen elő. Vagy, ha régebbi dolgokat használ fel, hozzátegye a saját kommentárját. A Magyarországon és a Szlovákiában való jelenlét számomra heti gyakorlat. Volt, amikor Budapesten is tanítottam, kiállítani pedig folyamatosan kiállítok. Mindig is reagáltam és reagálok különféle magyarországi történésekre. Oszcilláló létben vagyok egyfolytában.” Karácsonykor azonban otthon van. Olyankor csak a szerettei, a család, az ünnep fontos számára. Karácsonykor kellenek a jelek„Nálunk családi hagyomány, hogy minden ünnepet megtartunk. Nem szabad elmulasztani az alkalmat, amikor ünnepelni lehet, megállni egy pillanatra, együtt asztalhoz ülni, családi összejövetelt tartani. Az ünnepek sorában teljesen kivételezett helyet foglal el a karácsony. Szeretek ajándékozni, szeretek készülődni a közös ünnepre. Napokkal korábban elkezdem feldíszíteni a lakást, annak ellenére, hogy sokat utazom, és elfoglalt vagyok, fontosnak tartom az ünnepi hangulat megteremtését.” A karácsonyi díszítéssel nem valamiféle kortárs művészeti alkotás születik meg náluk sem. „Olyasmi nincs a karácsonyi díszítésünkben, ami kifejezetten művészi lenne. Nincs igényem arra, hogy megjelenjen benne valami formabontó, teljesen szokatlan. De az éppen aktuális karácsonyi színekhez és trendekhez sem igazodom. Változtatni viszont szoktunk, a hangulatunktól függően állítunk éppen zöld vagy piros fát. A természetes dolgok iránti szeretetem viszont megjelenik a dekorációban. Kerülöm a mű dolgokat, természetes anyagokat használok. Ahhoz, hogy az ember karácsonyra ünnepi lelkiállapotba kerüljön, hozzásegítenek a jelek, amelyeket a díszekkel elhelyezünk a lakásban. Mivel nálunk, a szűkebb családban három férfi van, inkább az én feladatom, hogy a dekorációval megteremtsem az ünnepi hangulatú családi légkört. Én ezt a feladatot szeretem és felvállalom. Nem hiszem, hogy ez csorbítaná az emancipációmat.”
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?