Star Trek – Sötétségben

A folytatással már a hazai mozikban is találkozhatunk. Nem szeretnék elmerülni a statisztikák útvesztőjében, foglalkozzunk inkább a filmmel. A lendület nem változott, a mű ugyanakkor hozza a korunk realisztikusabb és (Nolanian) sötét hangulatát. Azonban ez az állítás ne tévesszen meg senkit, ugyanis a film könnyedebb, mint ahogy azt az ismertetők alapján gondoltuk. Igaz, hogy kevesebb már a poén, mint az előző részben, de a folytatásban is ugyanúgy peregnek a szópárbajok, méghozzá ott, ahol kell.

A karakterek szerencsére még mindig jól felépítettek, motivációik könnyen érthetők, és érezhető, ahogy a társaság megváltozik az események hatására. Kirk (Chris Pine) kénytelen sokkal komolyabban venni a fenyegetőző szópárbajt, amely a Klingon Birodalom és a Föderáció között zajlik, ugyanakkor élete legnehezebb ellenfelével kell megküzdenie, hogy végül azzá a „komoly” kapitánnyá váljon, akit a klasszikus sorozatból és a mozifilmekből megismerhettünk.

A legújabb részben természetesen a korunk terrorfenyegetettsége is megmutatkozik, ugyanis a fő cselekményvonal e köré építkezik. John Harrison (Benedict Cumberbach), a főgonoszunk kellően sötét karakter, minden egyes tetténél érezhetjük, hogy előre kiszámítottan cselekszik, és bárkit képes feláldozni a céljai elérése érdekében.

A film továbbra is kikacsingat elődeire (a régi Spock ismét felbukkan), azonban J. J. Abrams olyan jól kezeli és csavarja az elemeket, hogy mindezek mellett teljesen új lesz az élmény. A régi rajongóknak is le fog esni az álla.

Michael Giaccino zenéje ezúttal is lenyűgöző és rendkívül drámai.

Előtanulmányképp mindenképpen érdemes megnézni a Khan bosszúja című filmet, annak ismeretében egyes poénok talán még ütősebbek lesznek.

Az új Star Trek-filmet szerintem hiba lenne kihagyni.

N. JUHÁSZ TAMÁS

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"115804","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]