Interjú Csáky Károllyal a keddi Új Szóban

Kelenyén, már a szülői házban is akadt könyv?

Főként a nagyszüleim padlásán. Ott a katonaládákban nagyon sok jó könyvet találtam, azokat lapozgattam. Az általános iskolában – az ipolysági, kékkői, losonci kirándulásainkon – már érdeklődésből vásároltam az akkori olcsó könyvtár köteteit; Nyitrán pedig, főiskolásként, az antikváriumban rengeteg értékes könyvhöz jutottam hozzá. Az állomány azóta is szüntelenül gyarapszik, így mára cirka ötezer könyvem van. Láthatod, nálam nemhogy leülni, itt már lépni is alig-alig lehet. Mivel magyarázod a pályaválasztásodat, bár mondhatnám útválasztásnak is...Minden ember beleszületik egyféle közösségbe, melynek azután fokozatosan átveszi a tudását, a tradícióit. Ezzel én sem vagyok másképp, hiszen rengeteget merítettem a környezetemből, de mégsem eleget. Ezért vált életcélommá, hogy ismerjem az ősök meg a táj valamennyi jellegzetességét, kínját-keservét. A felmenőimet tekintve először jobbágycsalád, később gazdacsalád voltunk, mindkét nagyapám pedig már bíró lett a faluban. Igazi nagycsalád voltunk, 12-14 ember egy fedél alatt, közös udvarban a szomszédokkal. Az első tapasztalatokat itt szereztem a közösségi élet öröméből-bánatából. A Miklósi Péter készítette interjút teljes terjedelmében a keddi Új Szóban olvashatják!