A Föld magja ezer Celsius-fokkal forróbb az eddig feltételezettnél

Francia szakemberek nagypontosságú berendezéssel megmérték a vas olvadáspontját, és a kapott eredményekből arra a következtetésre jutottak, hogy a belső mag és a külső mag határán a hőmérséklet mintegy 6000 Celsius-fok, ez 1000 Celsius-fokkal több, mint a 20 évvel ezelőtti hasonló kísérlet adatai - olvasható a phys.org tudományos hírportálon.

Ez a hőmérséklet nagyjából ugyanakkor, mint a Nap felszínének hőmérséklete, amely 5600-5800 Celsius-fok.    Az új mérések megerősítik azokat a geofizikai modelleket, amelyek szerint a Föld magja és a köpenye közötti hőmérsékletkülönbségnek legalább 1500 Celsius-foknak kell lennie ahhoz, hogy meglehessen magyarázni, miért van a Földnek mágneses mezője.    A Science című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban a szakemberek rámutatnak arra, hogy fontos a földmag hőmérsékletének lehető legpontosabb meghatározása, mivel az magyarázza meg hogyan hozza létre a Föld mágneses terét.     A földmag hőmérsékletének korábbi méréséből ez a különbség nem mutatkozott meg eléggé, és ez a rejtély két évtizeden át lázban tartotta a tudósokat. Az új mérés középpontjában egy új röntgentechnológia állt, amelynek alkalmazásával vasmintákat sajtoltak össze különböző nagyságú extrém nagy nyomással, hogy vizsgálják a vas olvadáspontját. Erőteljes lézersugarakkal melegítették a mintákat 4000-5000 Celsius-fokra. (A Föld magját a feltételezések szerint főként 4000 Celsius-fok fölötti hőmérsékletű folyékony vas alkotja, a nyomás több mint 1,3 millió atmoszféra.)    A kísérletek a vas olvadáspontját 4800 Celsius-fokban rögzítették egy olyan hatalmas nyomás alatt, amely 2,2 milliószor nagyobb, mint a Föld tengerszintjén mért nyomás. E mérések alapján vonták le azt a következtetést a szakemberek, hogy 3,3 millió atmoszféra nyomáson a külső és a belső mag határán lévő hőmérséklet mintegy 6000 Celsius-fok, plusz-mínusz 500 Celsius-fok.    A tanulmányt az Európai Szinkrotron Sugárzási Létesítmény (ESRF), a francia Atomenergia Ügynökség (CEA) és a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) szakemberei készítették Agnes Dewaele vezetésével.