Trump üzletet akar, Putyin hatalmat

A C válasz a helyes, ilyen geopolitikai mérlegelésbe fogott európai útja előtt a Fehér Ház ura. S arra a kicsit leegyszerűsítő kérdésre, hogy Putyint barátnak vagy ellenségnek tartja-e, a következő parádés választ adta: „Ezt most komolyan nem tudom megmondani. Ami engem illet, versenytárs.”

Valóban, Trump őszintén és találóan rátapintott a 19. század eleje óta létező amerikai–orosz kapcsolatok lényegére.

Előfordult, hogy szövetségesek voltak, például a II. világháború alatt, s volt, amikor ellenségekként néztek egymással farkasszemet. Gondoljunk a hidegháborúra, a fegyverkezési versenyre, a U–2 kémrepülőgép szovjet terület fölötti lelövésére, a kubai rakétaválságra, amely előhozta a III. világháború rémét. Vagy azokra a nevezetes meghibásodásokra, amelyek következtében az atomfegyverek elsülése fenyegetett. S mindehhez ártalmatlan politikai versenyfutások társultak, például a moszkvai és a Los Angeles-i olimpiák kölcsönös bojkottja.

Putyin és Trump közelgő csúcstalálkozója nem ad világos választ arra a kérdésre, hogy milyennek látják egymást a törzsfőnökök, s milyen lesz az országaik kapcsolata. Ha egy pillantást vetünk a múltra, világos lesz: Oroszország minden erejével azon van, hogy ledolgozza presztízshátrányát és újra nagyhatalommá váljon – vagyis Trump konkurensévé. Azzá, ami mindig is volt.

Az üzletember Trump nem is tudja másként értelmezni a politikát. Értékek? Elvek? Nem, csak a biznisz. Merkel szemére vetette, hogy a németek az oroszoktól függenek, megrótta a NATO-tagokat, hogy keveset fizetnek – s úgy tűnik, Putyin hatalmi ambíciói számára ígéretes teret alakított ki.

A szerző a TASR hírügynökség munkatársa