Közös Trianonunk

<p>Történelemóra címmel forgatott dokumentumfilmet Dušan Trančík szlovákiai és magyarországi gimnáziumokban. Arra volt kíváncsi, mennyit tudnak az érettségiző diákok Trianonról, és hol hogyan tálalják nekik ezt a témát tanáraik. A január folyamán elkészülő kétnyelvű film igencsak érdekesnek ígérkezik, akár a politikusok is tanulhatnak belőle.</p>

Hogyan jött a film ötlete?

Az érdekelt, milyen mértékben és milyen mélységben foglalkoznak a hazai és a magyarországi középiskolákban a trianoni egyezménnyel. Például szerepel-e az érettségi tételek között. Sok hazai gimnáziumban érdeklődtem, és megtudtam, hogy míg a versailles-i béke érettségi tétel nálunk, Trianonnal a négy gimnáziumi év alatt körülbelül öt percet foglalkoznak. Pedig, ha közvetetten is, de mégiscsak ez segített minket az államisághoz. Szóval nálunk ez nem egy örömóda, Magyarországon viszont folyamatosan szól a gyászinduló. Tudatosítottam, milyen jó lenne, ha a határ két oldalán az érettségi előtt álló diákokban kialakulna valamiféle közös történelmi tudat. Ha látnák az összefüggéseket, talán megoldásokat is könnyebben találnának a közös kérdésekre. Már csak azért is, mert két európai uniós országról van szó. A nemzeti identitás kialakulására is befolyással lehet ez a téma. A forgatás során a határ mindkét oldalán azt tapasztaltam, hogy a fiatalok elvágynak ebből a régióból, a fejlett nyugati országokban szeretnének dolgozni, továbbtanulni, mert tudatosítják, hogy Magyarország és Szlovákia egyformán szegény ország, és nem látnak maguk előtt perspektívát. Nyilván előre egyeztetnie kellett az iskolaigazgatókkal a forgatásról. Megkérdezték, mi lesz a téma?Persze, enélkül sehol sem adtak volna forgatási engedélyt. Általában két-három héttel előtte látni akarták a kérdéseket, amelyeket a diákoknak fel akarok tenni. És sokszor éreztem, hogy ez alatt az idő alatt a tanárok felkészítették az osztályt a témából, amellyel egyébként talán nem is foglalkoztak volna. Ez persze nem baj, mert így legalább hallhattak Trianonról, volt idejük gondolkodni, saját véleményt alkotni. De azonnal észrevettem, mikor mondanak bemagolt szöveget a saját véleményük helyett. Ezekből keveset hagytam a filmben. Valóban autentikus válaszokat csak úgy rögzíthettem volna, ha rejtett kamerával forgatok, erre azonban nem volt lehetőség. Állítom, hogy ha spontán kérdeztem volna az érettségiző diákokat az utcán, nyolcvan százalékuk nem tudta volna, mi az a trianoni szerződés. Néhány helyen az igazgató kerek-perec megmondta, hogy nem szeretné, ha forgatnék náluk, mert úgy érzi, a gyerekeket bele akarom rángatni valamibe, illetve a saját prekoncepcióim alapján kívánom alakítani a beszélgetést. Egyszerűen nem hitték el, hogy valakit a puszta kíváncsiság is vezérelhet egy ilyen projekt kapcsán. A békéscsabai szlovák tannyelvű gimnáziumba se jutottam be kamerával, sőt alapból hülyének néztek: megkérdezték, tényleg azt gondolom-e, hogy Dél-Magyarországon akad olyan történelemtanár, aki Trianont örömódaként tanítja a diákoknak, akár szlovák nemzetiségi iskolában is. Egyébként az volt az érzésem, hogy a történelmet talán nem is szlovák nyelven tanítják ott, illetve a diákok nem tudják olyan jól kifejezni magukat szlovákul, hogy kamera elé állhassanak. Tehát zaklatásnak vették az ön kérését?Azt hiszem, igen, pedig nem az volt a célom, hogy leleplezzek valamit, nem is tudom, benne hagyom-e a filmben ezt a részt. Lényeg, hogy sok helyen nincs intellektuális igény a tanárok részéről a trianoni szerződés előzményeinek és következményeinek objektív megvilágítására. Öt magyarországi és öt szlovákiai gimnáziumban forgattam. Eredetileg tíz-tíz intézményt terveztem meglátogatni, de a többi helyen elutasítottak. Mi volt az ön számára a legnagyobb tanulság a munka során?Szerintem mindkét országban ritkán hangzik el a történelemórán, hogy Trianonban tulajdonképpen egy kompromisszum született. Félreértés ne essék: nem akarok nagy igazságokat kimondani ezzel a filmmel, egyfajta vitaindítónak szánom. Azt szeretném bemutatni, hogy a történelemoktatás terén a határ mindkét oldalán egyforma hiányosságok vannak. A tanárok nemzetközi és regionális összefüggések nélkül, tessék-lássék módon prezentálnak fontos témákat, vagy éppen elfogultan, féligazságokat hangoztatva. Ez volt számomra a legfontosabb tapasztalat. Ez egy meglehetősen összetett korszak, hiszen innét eredeztethetőek a későbbi borzalmak, a Horthy-féle Magyarország és a Tiso-féle szlovák állam. A diákoknak viszont nincs lehetőségük megsimerni az összefüggéseket. Veszélyesnek tartom a nacionalista jellegű felütést, a magyar veszteség hangsúlyozását és más nemzetek becsmérelését. Mi, szlovákok például máig nem akarjuk beismerni, hogy a magyar kultúra sok mindent adott nekünk. Ezért nem is tanítjuk a diákoknak, mi mindenért kellene hálásak lennünk a magyaroknak. Azaz megfosztjuk őket az információktól.
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?