Vezér: Min spórolok én?

A szakértők által hosszú évek óta emlegetett, de a jónép által csak az árak mennybemenetelével elhitt gazdasági és klímaválság nyakunkba szakadtával kezd felmerülni az istenadtában, hogy most mi lesz velünk? Erre a sok megfagyunk, éhen, szomjan halunk kiáltásra válaszul sorban szedik elő nagyanyáik tanácsait az olvasóik segítségére siető portálok, lapok. Olvasom a komoly gazdasági újságban, hogy milyen trükköket vetettek be felmenőink a szegénységben, és arra gondolok, ez mind az én életvezetésem, nohát, nem is hittem volna, hogy valaha is éltem volna szegénységben.

Azt mondja, hogy: nem kell az ágyneműt minden másnap kimosni (tényleg?). És valóban van, aki mossa, ha kell, ha nem, csak mert ez ideig a gyártók finanszírozta női meg életmódlapokban azt olvasta, hogy különben bőrbetegségeket fog kapni. És nem gondolkodott el azon, vajon a nagyanyja, dédanyja hogy nem kapott semmi ma divatos nyavalyát a szalmazsákon, rokkán font, lenből szőtt, a patak vizében mángorolt lepedőn; és nem élt a gyanúperrel, hogy ez is a fogyasztás növelésére megy, hiszen gyakorlatilag így minden másnap nagymosást kell tartani: jár a gép, kopik, fogy a mosópor; sőt az öblítő (!), amitől annyira irtózom ösztönösen, s mint kiderült jogosan, mert nem elég, hogy szintetikus, hogy műanyag palackban, hogy szennyezi a vizeket, terheli a környezetet, még a mosott ruhában is kárt tesz. (Bezzeg, ha mángorolni kéne a patak vizében, mindjárt nem okozna bőrbetegséget a kétnapos ciha!) És olyan is van, aki egy piros bugyogó kedvéért végigfuttatja az egész programot, mert azt mondja, azért mosógép, hogy az mosson, ne én. Ám mióta úgy kell bukszájában összekaparnia a kenyérrevalót, bizony, már ő is összevárja a szennyest.

Meg azt mondja, hogy: kevés pénzből is jól lehetett régen lakni (mér, ma nem?). Példának a nagyanyja tojáspörköltjét hozza fel, s holott én nem vagyok a nagyanyja, de magam is úgy nőttem fel, hogy gyakran volt az étlapon, sőt folytattam, s a gyerekeim is felnőttek, nem is kicsire. Még Ízvilág-szerkesztő koromban mondta Czafik Rózsi néni, akihez rendszeresen jártunk Somogyi Tibor kollégával étkeket fotózni, hogy egy jó háziasszonynak régen, ha volt egy krumplija meg marék lisztje, jól tudta lakatni belőle az egész családot. Nyilván kellett hozzá egy kis fifika, vagy az elődök tapasztalata, de hát az nekünk is megvolna, ha nem néznénk semmibe.

Meg azt mondja, hogy: a feltört tojás héjából mindig kikaparták a fehérjét. Én is kikaparom, ahogy anyámtól láttam, aki az ő anyjától s így tovább, kikaparja a lányom is, mert rájött, hogy hat tojásnál már egy plusz fehérjényi dobódik el, ha úgy csinálja, mint a főzős show-műsorokban. Ahol egyébként a pazarlásra nevelik a népet. Annyi szemetet, annyi pocsékba ment alapanyagot szerintem a legpuruttyább gazdasszony sem volt képes produkálni akkor, amikor még nem voltak a tévében ezek.

Meg azt mondja, hogy: a szappanmaradványokat ám régen nem dobták ki, ráragasztották az újra, így mindig elmosták maradéktalanul mindet. Ezt sem tudtam például, hogy ez csak régen volt, hiszen nemcsak én ragasztom, évekkel ezelőtt a Kopertában is írt erről már Plavec Gyula.

Meg hogy egy helyiségben fűtöttek, ahol tartózkodtak, és télen pulóvert viseltek bent is. (Azanyját!) Nekem, mondjuk, könnyebb, pár éve szigetelték a házunkat, alig kell a radiátort feltekerni, de bizony így is van téli otthoni viseletem, s az nem rövidnadrág ujjatlan viganóval.

Hosszú évek óta nem vásárolok mosóport (szóda + ecet), soha nem vettem porrongyot, mosogatórongyot, felmosórongyot (így a kukába is csak az újrahasznosíthatatlan textíliáim kerülnek), a lyukas zoknikat stoppolom (kerti cipőbe ideális), soha nem dobtam ki kenyeret, pékárut (prézli + mindenféle fűszerezett töltelékek, felfújtak), soha nem öntöttem ki maradékot (újragondolva új étek, általában jobb, mint az eredeti), soha nem vennék mikrót, fritőzt, remekül melegítek, sütök bármit a sparhelten, és a robotgépemet is csak krémek keverésére használom, dagasztani továbbra is kézzel, még mindig abban a nagyanyámtól örökölt fehér vájdlingban, ami mellett huszonhét éve a kislányom ugyanazt tette a maga kis zöldjében. Mert úgy a legjobb. Munkásabb, persze, de sok energiát megspórolok.

Nem csak magamnak.

Híre volt, milyen gyönyörűen mos, jól főz, tisztán takarít, nem felesel, szeretője nincs, kimenőt nem kér, VASÁRNAP délután lefekszik aludni.

Kosáryné Réz Lola: Por és hamu