Üdvözi Tőtök

Régi kedves ismerősöm, Te, mennyi gondom volt veled a hosszú évtizedek során! Mostanában meg igazán. Kutatlak, kereslek, ma már hitetlenebbül, mégis hittel, hogy egyszer majd meglelem, ki vagy, hogy ki lészen néktek (nékem) az Üdvözi Tőtök. Aki a Mennyből az angyalból örökre itt van velem, a napjaimban, az álmaimban, a rémesekben is, a gondolataimban, akit nem sikerült megfejtenem eddig, Te, Üdvözi Tőtök. Hiába spekuláltam kisgyerekként, hogy hiszen a Jézuska az, aki a jászolban fekszik, hogy lesz belőle akkor valaki más? Nem volt szabad kérdezni. Szabadnak tán szabad lehetett volna, csak értelmetlen volt, hát inkább nem volt szabad. Nem volt szokás.

Református anyám, katolikus apám csak nagy ünnepeken ment templomba. Nem is, apánk gyakrabban. Együtt meg csak karácsonykor. A katolikusba. Különösen szép volt ez abban az évben, amikor anyánk a régen vágyott, új csizmájában nyikorgatta a havat. Vagy a csizmát a hóban. Vagy a hó meg az új csizma egymást. Nagyon izgalmas volt. Még a nap is ragyogott. S református anyánk is boldogan énekelt a katolikusok között, s ő is úgy énekelte, hogy Üdvözi Tőtök, úgy fújtam magam is, hogy az bizony olyan igaz, őszinte Üdvözi Tőtök volt, ahogy egy Kis Pista vagy egy Kovács Tóni lehetett volna. Aztán elfelejtődött a meg nem oldott titok, a fel nem tett kérdés, ahogy sok más is.

Sokkal, sokkal később jöttem rá, hogy bizony a Jézuska nem változott át, ő lészen néktek az üdvözítőtök, az üdvözítőnk, az üdvözítőm. Akkor már sem apám, sem anyám nem járt templomba, rég elköltöztek az öröklétbe, én sem jártam már, de a Mennyből az angyalt rengetegszer énekeltem azóta is ilyen-olyan okok miatt. Mindig alaposan hangsúlyozva, hogy Üdvözi Tőtök. Valóban, vaaalóóóban...

S még egy vicces dolog jutott most eszembe, hej, Üdvözi Tőtököm, hogy ha valami miatt büntetést kaptam, s a sarokban, kukoricaszemeken térdelve konokoskodtam, hogy nem, nem, nem kérek bocsánatot, inkább térdelek, térdeltem, s csak azt gondoltam durcásan, hogy Üdvözi Tőtök, hol vagy, aztán, egye fene, azt mondtam anyámnak, bocsánatot kérek, többet nem leszek rossz. Nem volt semmi más, csak felkelhettem a kukoricaszemekről, de hogy miért voltam rossz, azt tán anyám sem tudta, én sem, csak így volt akkoriban...

Üdvözi Tőtök, hát így vagyunk most egymással, tudod, van egy régi lemezem, amiről ez a csodaszép szól:

Mennyből az angyal lejött hozzátok,
pásztorok, pásztorok!
Hogy Betlehembe sietve menvén
lássátok, lássátok.

Istennek fia, aki született
jászolban, jászolban,
Ő leszen néktek üdvözítőtök
valóban, valóban.

Benézhetnél néha az ablakainkon, bajban a világ, megint bajban, segíthetnél! Üdvözi Tőtök.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 51-52. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene