Új, fiatal kolléga érkezett a helyi szövetkezet sertéshizlaldájába.
A rég összeszokott csoport egyik idősebb tagja, aki szívesen ugratta a többieket, beszélgetésbe elegyedett a fiúval, Gáborral, aki újoncként nem ismerte még az itt dolgozó embereket, a mentalitásukat sem. Szóval az idős kolléga, Feri azt mondja Gábornak:
– Gabikám, te nagyvárosi gyerek vagy, igaz-e?
– Igen, Feri bácsi, pozsonyi származású vagyok, nemrég költöztem ide a faluba.
– Nem furcsa így nagyvárosból egy kis faluba csöppenni?
– Hát, majd csak megszokom...
– Persze, hogy megszokod. Háziállataid vannak-e már?
– Nincsenek, Feri bácsi, nem értek én az állatokhoz. Lehet, hogy idővel, de most még nem...
– Nekem nyulaim vannak. Tudod, hogy néz ki a nyúl?
A többiek arca már fintorba fordult, néhányan alig tudták visszatartani a nevetésüket, tudták ugyanis, hogy Feri biztos valami csattanóval jön. Nem is tévedtek.
– Hááát, tudom...
– Biztos?
– Persze – hangzott a bizonytalan válasz.
– No, hogy teljesen biztos legyél a dologban, elmagyarázom: a nyúl úgy néz ki elölről, mint a macska, csak hosszú füle van, hátulról is úgy néz ki, mint a macska, csak rövidebb farka van, mint a macskának. Most már érted?
– Igen – felelte a teljesen összezavarodott Gábor. Egy pillanatnyi csend után aztán kibukott a nevetés a többiekből.
Prachar Zalezsák Kornélia, Gúta
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.