Tisztelik emléküket. KOPERTA

Léva egyik leghíresebb szülötte Kittenberger Kálmán. Szerény körülmények között élő kisiparoscsaládban látta meg a napvilágot 1881. október 10-én. Középfokú tanulmányai során nagy hatással volt rá Kriek Jenő, neki köszönhetően kezdett behatóbban foglalkozni a természettel, tanulmányozni színes állatvilágát, s ő avatta be az ifjú Kittenbergert az állatok preparálásának fortélyaiba. Léva után a budapesti tanárképző diákjaként is kamatoztatta ezt a tudást, kisebb munkákat vállalt a Magyar Nemzeti Múzeum Állattani Osztályán. Nehéz anyagi körülményei miatt abbahagyta tanulmányait, vidékre szegődött tanítónak, ám az állatok preparálásában szerzett gyakorlata ahhoz is hozzásegítette, hogy egy vadászkirándulás résztvevőjeként 1903-ban Afrikába utazhatott. Hat ízben járt e fekete kontinensen, ahol összesen 16 évet töltött el, tanulmányozva a vidék természeti adottságait, állatvilágát, de foglalkoztatta őt a helyi lakosság kultúrája, életmódja is. Kutatómunkájának eredményeként a Magyar Nemzeti Múzeum állattani gyűjteménye 60 ezer példánnyal bővült. A nagy Afrika-utazó később sem lett hűtlen Lévához. Utazásairól élménybeszámolókat tartott, és számos állatpreparátummal ajándékozta meg a helyi múzeumot. Halála után sem feledkeztek meg róla szülőhelyén, több rendezvény méltatta a nagy zoológus munkásságát, természettudományos tevékenységét. Az 1995-ben megalakult helyi cserkészcsapat az ő nevét vette fel, 2001 óta az az utca is viseli, amelyben egykori iskolája ma is áll. A lévai erdészeti üzem székházának falán elhelyezett kétnyelvű emléktábla jó tíz éve tiszteleg a vadászirodalom nagy klasszikusa előtt. Tavaly, Kittenberger Kálmán születésének 140. évfordulója alkalmából mellszobrának leleplezésével „hazatért”. A szobor több mint három évig várta – átmenetileg elhelyezve a város magyar szervezeteinek otthonában, a Reviczky Házban –, míg megfelelő helyet nem biztosítanak számára. Túri Török Tibor szobrászművész alkotása végre méltó helyre került – a róla elnevezett utcában álló hajdani iskolája mellé, a vár tövébe, a zsinagóga pompás épületével szemben.

A lévai városi parkban sétálók az utóbbi időben felfigyelhettek egy különleges formájú, fémből készült negyedkör alakú padra, amelynek támlapja magába foglalja a Schoeller család címerét. Mellette frissen ültetett szilfa is a városi uradalom egykori tulajdonosának, Schoeller Gusztávnak állít emléket. A Nyugat-Németországból származó Schoeller család a lévai birtokot az Esterházyaktól vette először bérbe, majd később megvásárolta. Ügyes bankárok és üzletemberek lévén felvirágoztatták e dél-szlovákiai mezőgazdasági kisvárost. Nemcsak iparmágnások, hanem a város munkadói, mecénásai és nagylelkű támogatói is voltak. Schoeller Gusztáv, a család morvaországi ágának leszármazottja 1893-ban érkezett Lévára, és vette át az uradalom kezelését. Kedvenc időtöltése a lovaglás és a vadászat, foglalkozott szőlőtermesztéssel, több szeszfőzde, cukorgyár, kőfejtő és méntelep tulajdonosa volt. Nagylelkűen támogatta a kórházat, az aggok otthonát, az árvaházat, az egyházakat és más, a városban működő közösségeket. Alkalmazottait ünnepek idején bevásárlójegyekkel ajándékozta meg. Emberséges hozzáállásáért hívták őt a helyiek a „mi Schoellerünk”-nek, emlékét egy róla elnevezett utca is őrzi a városban. Az idős lovag szívesen pihent meg a városi parkban, amit a régi lévaiak még ma is Schoeller parkként emlegetnek. Szegletében állt a város legpompázatosabb épülete, a Schoeller-kastély. Külső formáját, belső helyiségeit és bútorzatát tekintve korának egyik legszebb alkotása volt. Sajnos e gyönyörű építmény a háború alatt oly mértékben megrongálódott, hogy később a képviselő-testület a lebontása mellett döntött. Amilyen pazar volt a kastély, olyan pompás volt az azt körülvevő park is. Korabeli felvételek alapján tele volt padokkal, tavacskákkal, szökőkúttal, dús növényzettel és egzotikus madarakkal. Ezeken a padokon üldögélt szívesen Schoeller Gusztáv, a lovag, cukorkát osztogatva a szegény gyerekeknek. A pihenőövezet egyik jellegzetes fája a szilfa volt, s a nemrég kialakított egyedi pad mellett sem véletlen, épp ez a fa található. Annak ellenére, hogy a parkot védett területté nyilvánították, hosszú ideig nem kapott kellő megbecsülést. Szerencsére a közelmúltban fokozatos javulás tapasztalható e téren is. A város egyik legdominánsabb épülete, a hengermalom szintén Schoellerék nevéhez kapcsolódik. Eredetileg vízimalomként működött, de később gőzmalommá alakították, korának egyik legkorszerűbb létesítménye lett. Határokon túl is ismert volt a lévai liszt jó minősége. A város e legrégibb technikai emlékéhez kegyesebb volt a sors, a Schoeller-hengermalom az ezredfordulón teljesen felújult, új köntösben számos üzletnek és szolgáltatásnak ad otthont.

Grendel Lajos a (szlovákiai) magyar irodalom kiváló képviselője szintén a város szülötte. A helyi gimnáziumban érettségizett, utána került a fővárosba, ahol megkezdte írói és szerkesztői tevékenységét, később egyetemi oktatói pályafutását. Irodalmi munkásságát több neves díjjal (Madách-díj, József Attila-díj, Kossuth-díj, Szépírói-díj, Márai Sándor-díj…) méltatták. Számos regénye szlovák, német, angol és francia fordításban is olvasható. A 2020-ban felépített új utca a helyi magyar tannyelvű alapiskola tőszomszédságában Grendel Lajos nevét viseli. Tavaly októberben a város vezetősége posztumusz díszpolgári címet adományozott Léva nevezetes szülöttének.

Örvendetes, hogy az utolsó években egyre több történelmi és kulturális emlékhely, épület került felújításra, melyekre közterületeken elhelyezett tájékoztatótáblák hívják fel a figyelmet. Ebben nagy szerepe van a 2015-ben megalakult Lévai Városszépítő Egyletnek is.

Geršiné Szabó Márta, Léva

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/8. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene