Hát így van ez, kedves Koperta, szeretlek olvasni, de… szeretlek is meg nem is.
Ha olyan Aktuális meséket olvashatok, mint utoljára a Szamár képviselő viccesen aktuális esete az SZK pénzügyminisztériumában, akkor szeretlek. Viszont nem szeretem a hosszadalmas, magamutogató okfejtéseket, messzemenő filozófiai eszmefuttatásokat. Néha egy kis kritika sem árt a Kopertának, csak nehéz megtalálni a mércét. Volt, hogy én is megnyilvánultam e térben – kedvenc témáim inkább matematikaiak voltak, például 100 kg helyett 100 t, vagy ugyanez hosszmértékben, de utólag is bocsi. Hogy mertem én ilyen kritikát szerkeszteni, aki oly hiányos szinten vagyok a magyar helyesírás tudományában? (Pedig hát 1954-ben már esetleg kereshettek volna drága szüleim magyar ovit vagy iskolát Morvaországban is – nem igaz.) Szerencsém van, hogy az Új Szót és a Vasárnapot szerkesztő bácsik és nénik oly kedvesek és megértőek, hogy elnézik e bűnömet, és javítják hibásan írott eszmefuttatásaim. Hát biza, enélkül én „adásba” soha nem kerültem volna. Szeretlek is meg nem is… ezt a dalt is szeretem, a drága Piroska de szeretett rá táncolni a Szpoliban a szövetkezet aktuális évzáró buliján, még egy sejtelmes mosolyt is megeresztett. Szegény, hol van már azóta. Most a Dankó rádiót szeretem, az unokáim nem annyira. Szeretem a régi dalokat-nótákat, csak a híreknél kikapcs… Esetleg az időjárás még jöhet. Üdv mindenkinek:
Jankó Gyula, Komárom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.