Szemétségek

Vasárnap

Tartsd meg a rendet (rendszert), és a rend is (rendszer) megtart téged – javasolta múlt héten Háztartás mellékletünkben Veres István tapasztalt szakembereket idézve. Merthogy a háztartási munkák esetében ez szintén érvény.

Hosszú háztartásvezetői életem során bizony nekem is voltak különböző időszakaim, de el kell, hogy mondjam, épp ez a rendhez (rendszerhez) való ragaszkodás őrölte leginkább az idegeimet, keserítette meg a velem élők mindennapjait. Minden volt az, csak nem slow life (lassú életvitel). Mígnem rájöttem, hogy a saját jól felfogott érdekemben nekem kell változtatnom magamon, a rendemen (rendszeremen) ahelyett, hogy másik három embertől várjam ezt végestelen-végig. Persze, nem mond ez ellent a kolléga által felvázoltaknak, csak éppen slow-bb lett a life-om rendrakásilag, miután a munkahelyi rendszerem úgy felpörgött, hogy néha már azt sem tudom, milyen hónap van, nemhogy melyik hét.

Szóval már nem izgat minden. Egy csomó dolgot elengedtem. Nem érdekel például, hogy ha váratlanul betoppanna hozzánk valaki, mit fog itt látni, mit fog rólam gondolni. Lásson, amit néz, gondoljon, amit csak akar. Az ő dolga, nem az enyém. Végül is az, hogy újságok hevernek a konyhaasztalon, hiába rakom őket el, mit jelent? Hogy olvasunk. Amúgy magunk közt szólva: hol heverjenek? Még mindig jobb, mintha a földön tornyosulnának. Hogy az abroszon ott a vázában hervadó rózsa lehullott levele-szirma, miről árulkodhat? Hogy kapok olykor rózsát, és nem műanyag, s valószínűleg nem volt időm még kidobni, hát istenem, majd kidobom este, amikor már a kollégáim sincsenek a gépnél. Hogy bokáig gázolunk a nagy fehér bolyhokban? Igen, hiszen már hét éve, hogy megírtam, kutyás lettem, jaj! Jaj, de ezzel nem azt akarom ám mondani, hogy hétévnyi kutyaszőr hever a padlózaton, annyira slow még azért nem vagyok, csak hát itt az ősz, hullanak a falevelek meg a kutyaszőrök, jöttömben-mentemben üstöllést felkapok egy-egy új gomolyagot, s máris tíz terem helyette. Százkutyányi bundát levetett már magáról ez a Samu csak most, ez ősszel, nem értem, honnan jön belőle, mert egyébként meg egyre vastagabb. Egy szó, mint száz, egészen odáig jutottam, hogy már nemcsak a kétlábú lakótársaim sajátságos rendészeti eljárásai nem izgatnak, hanem még a négylábú tappancsainak nyomai sem. Ez az élet, a tolerancia, a szeretet. Az együttélés (spolužitie, soužití, wspolnota, zusammenleben, koegzistencija). Azt azért tisztázzuk, hogy végig a múlt heti felütést próbálom leütni, vagyis a rendről meg a rendrakás rendszereiről locsogok, nem a piszokról. A szemétről, mint olyanról sem ejtettem még mindig szót, pedig lassan végére érek a kiszabott helyemnek, s a címben, ugye, meg azt ígértem.

Azt, mert reméltem, Vrabec Marink végre megírhatja, amit a múlt hétre terveztünk, a szelektált hulladékkal kapcsolatos aggályainkat. A szemetet ugyanis kitartóan és következetesen válogatjuk. Mi, itt a hetedik emeleten, kutyástul. Külön a műanyag, külön a papír, külön az üveg, a komposztnak való, és marad a maradék. Így aztán a konyha egyik sarka, a beépített spájzszekrény mellett kész szeméttelep, és la, azt is elviselem, amióta ilyen elviselős lettem. Mondjuk, ebben sokat segít az a jóságérzet, amit kifejlesztettem magamban, hogy elhiggyem, valamit én is teszek a környezetvédelem érdekében. Már régóta nem vásárolok műanyag palackos, dobozos, csomagolásos mindenfélét, de van, hogy akad, aki vásárol, meg aztán olyan is van, hogy nincs más megoldás. Én megtenném, hogy akkor lemondok az olyan dologról, de tudják, itt él az a karanténkalóriás joghurtmániás is a lakásban, s nem mindig kap üveges kedvencet. Tehát, szelektálunk. Hogy megnyugodjék az én lelkem meg az ismerete. Ám ha felmérnénk, hogy mennyi vizet elhasználok, míg elmosogatom őket, ki tudja, nem inkább lelkiismeret-furdalásomnak kéne-e keletkeznie e rendszerető rendszerességem miatt, hogy nem többet ártok-e a környezetnek vele, mint ha egyenest az univerzálisba hajítanám. S ha még az is igaz, hogy a szemétszállítók úgyis egy helyre fuvaroznak mindent, akkor pláne ártok, mégpedig úgy, hogy elhitették velem, jót teszek.

Ez a szemétség!

Mórnak már-már rögeszméjévé vált, hogy bekerüljön az Ínyesmester rovatába a Pesti Napló VASÁRNAPi kiadásában.

Kondor Vilmos: Budapest noir

Érdekes

Akinek 2021-ben is módjában áll segíteni, hogy 2025-ben és még az után is olvashassuk a Vasárnapot, kövesse Hunčík Péter tavalyi nagyvonalú kezdeményezését, mi pedig mindenképpen megteszünk mindent, hogy méltók legyünk rá. Köszönjük. A számlaszám változatlan:

Československá obchodná banka, a.s.

Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023

Variabilný symbol: 999

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/46. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?