Sorvezető nőnapra

Vissza-visszatérő, megbotránkozásra szánt anyag, hogy lássuk, micsoda jó dolgunk van nékünk, lányoknak, asszonyoknak, vezető és beosztott hölgyeknek manapság már. Újra meg újra akad, aki feleleveníti. Nos, hát akkor hadd terjesszem én is, itt is, nyomtatásban is tovább azzal a felütéssel azonban, hogy a végén szakmámból is kifolyólag, mint szöveget értelmező szerkesztő cáfolni kívánom valamelyest.

Lássuk: „1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: Készítse el a vacsorát időben. Már reggel vagy akár előző este tervezze meg, hogy a férjét finom vacsora fogadja, amikor hazaér a munkából. Így adja tudtára, hogy gondolt rá, amíg ő dolgozott, és gondját viseli a szükségleteinek. A férfiak többsége éhes, amikor megérkezik a munkahelyéről, és a kedvenc ételének elkészítésével kielégíti a meleg fogadtatás iránti vágyát. Készüljön fel a fogadására. Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így ön friss és üde lesz, amikor megérkezik. Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába és nézzen ki frissen. Az ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám. A munkanapja unalmas volt és szüksége van egy kis szórakozásra, és az ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa. Csökkentse a zajt. Amikor a férje hazajön a munkából, kapcsolja ki a háztartási berendezéseket, és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el. Legyen boldog, hogy láthatja őt. Melegen mosolyogjon rá, és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítené a kívánságait. Hallgassa meg, amit mondani akar, és még ha önnek is sok mondanivalója van számára, ne tegye a hazaérkezését követően. Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében önnél. Ne zavarja. Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni ön nélkül. Vita helyett, próbálja meg megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt. Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. Ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket, és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy fedhetetlenségében. Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan, mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan. És jegyezze meg, a jó asszony tudja, hol a helye.”

És mindent megbocsát, hogy utaljak arra a Šrámek-interjúnkra is, melyet a király Jimmy iránt rajongó hölgyeknek készítettünk nőnapi ajándékul. Ám megbocsát-e valóban, vagy sem, már az első állítás hamis, mely szerint 55-ben háztartástani kézikönyv. Én sem éltem még 55-ben, de szüleink, nagyszüleink elbeszéléseiből, korabeli filmekből, híradókból, sajtóból, az iskolai tananyagból tudjuk, hogy az ötvenes évek éppen hogy nem a háztartásbeliségről szóltak, hanem a szocialista embereszme szocialista asszonyairól, akik traktort vezetnek, darut kezelnek, bányákba merülnek alá, építik a szép, fényes munkáspárti hazát, meg a bölcsődéket, ahol megvigyázzák addig is a gyermekeiket, amíg ők kevesebb bérért ugyan, de elvégzik becsülettel a férfimunkát is. Vagyis éppen az ötvenes években lett szükségből erény az eszményi dolgozó nő, aki mind a mai napig nappal férfimód dolgozik, éjjel meg megélve nőségét főz, mos, takarít, gyereket nevel. Nagyjából azóta nem elég tájainkon egy fizetés a megélhetésre, a háztartástanórákon meg arra tanították a lányokat, hogyan kell felvarrni a leszakadt gombot a munkaruhára. A vacsorát a gyárból hazafele vette meg a vegyesboltban, kedvenc ételről szó sem volt, azt, amit épp kapott. A sminkről azt sem tudta, mi fán terem. Háztartási berendezések az ötvenes években? Nálunk? Ki viccel itt velünk? S hogy a fáradt férj vacsorázni? Menne egyedül? Haha. Mármint a kocsmába az elvtársakkal. Az után, ha akart, ha nem, ellazultan pihent valamennyi ház ura.

A legtöbb nőnapokon.

Ebben a tekintetben minden VASÁRNAP reggel eljárt az Ifjú Ezermester Szakkörbe, de igazából nem járt, hanem a Klement Gottwald Parkba járt…

Daniela Kapitáňová: Könyv a temetőről. Írta és rajzolta Samko Tále