Régmúlt ünnepek

Noha rossz emlékeket költöztet szívünkbe, azért mégis mindnyájan vártuk a karácsonyt, amikor a családokban folynak a tervezgetések. Ennyi év után visszaemlékezem a régmúlt ünnepekre. Anyagiakban annyira szolidak, szegényesek voltak, de a karácsony mégis nagy örömmel és megelégedéssel töltött el. Talán az volt benne a legszebb és legmeghatóbb, hogy a szegényes ajándékok mellett béke, őszinte szeretet és megértés költözött otthonunkba. Nem voltak parádés, krémes sütemények, mint ma, de voltak olyan finom kemencében sült foszlós kalácsok mákkal, dióval, túróval töltve, hogy illatukkal elárasztották az egész házat. A karácsonyfa az erdőből került frissen mámorító illatával, rajta szaloncukor, amit az asszonyok jórészt maguk készítettek. Meg még ezüstpapírba csavart dió és apró piros almák díszítették. Karácsonyi díszek akkorjában csak módosabb családokban voltak. A fa alatt ajándékként egy könyv, ruhaféle vagy otthon kötött melegítő. Mégis minden évben megelevenednek előttem azok a karácsonyok. A szentesti vacsora azonban mindig bőséges volt. A megszokott karácsonyi káposztaleves után hízott lúdból, kacsából készült finomságok kerültek asztalra. Nem lehet elfelejteni ennyi év után sem. A családokban béke honolt. Ezeket az érzéseket ma nagyon hiányolom. A mai családokban nincs megértés, ezért sokszor széthullnak, és az ártatlan gyerek szenvedi meg. Sok idős ember aggotthonokba kerül, talán én is ott kötök ki egyszer, de addig is kívánok minden gyermeknek jó családot, gondoskodó jó szülőket, az idős embereknek jó egészséget, a betegeknek felépülést, a Covidnak hátraarcot, és mindenkinek kellemes, békés új esztendőt.

Tóth Éva, Kassa