Nosztalgia. KOPERTA

Vasárnap

Túlléptem a bűvös 80-at, már jogom van felejteni. Édesapámnak, mikor megjött a négyéves orosz hadifogságból 1948-ban, az első szavai között volt, hogy az orosz megbízhatatlan.

Kijelentését igazolja a mostani ukrajnai háború, na meg 1956, 1968. A jelenben történő dolgokat az idős ember hamar felejti, de a régi gyerekkoriakra, az édesanyám által elmondott eseményekre emlékszem. Édesapám tartalékos katonatisztként 1944-ben orosz hadifogságba került. Akkor Galántán laktunk. Édesanyámmal egyedül maradtunk, anyai nagyszüleim Feketenyéken éltek, ők vettek magukhoz minket. Ott töltöttem első éveimet, a faluban mindenki a nagyapám vezetéknevén szólított, mert édesapámat nem ismerték. Mivel nagyapám volt a falu bírója, nagy családi házban laktunk. Az oroszok minden előzetes egyeztetés nélkül nálunk rendezték be a hadiszállásukat. Én voltam a malenkij malcsik, sokat játszottak velem. Sőt, még tankkal is elvittek egy körútra édesanyám tudta nélkül. Egy szép napon a házunk felett elhúzott egy repülőraj, az egyik közülük lecsatolta az üres üzemanyagtartályát, mely az udvarunkon landolt. Nagyapám kádat csinált nekem belőle. Visszavonuláskor az oroszok a hálájuk kifejezéseképp fellocsolták az egyik szobát benzinnel, és felgyújtották. Szerencsére nagyapámnak sikerült a tüzet eloltania. 1947-ben az iskola szlovák tanítója nagyapámnál lakott albérletben. Ő volt az első tanítóm, sokat foglalkozott velem. Nyári szünetben is el szeretett volna vinni a szülőfalujába, Donovalyra, de én nem akartam menni édesanyám nélkül. Édesapámról hosszú ideig nem tudtunk. Ő sem tudta, mi van velünk. Később jöttek az életjelek, tábori levelezőlapokon. Mivel megtudtuk a címét, mi is adtunk magunkról életjelet. A hadifogsági lapokat máig őrzöm. Egy nap 1948-ban kaptunk egy hosszabb levelet, melyben édesapám közölte, hogy már hazafele tart, csak nem tudtuk, mikor érkezik. Édesanyámmal mindennap kisétáltunk Hidaskürt irányába, hátha találkozunk. Eltel pár nap, és a távolból feltűnt egy közeledő alak, nem ismertük fel, piszkos hadifogoly-egyenruhában volt. Átölelt bennünket, hosszú percekig nem tudtunk megszólalni. Az mondta: te vagy az, édes kisfiam.

K. György, Komárom

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/11. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?