Minden szürke

Vasárnap

Jó két éve már, hogy háttal ülök az ablaknak, itthon, a dolgozósarkomban, a fal felé nézek. Több előnye is van, nem süt a szemembe a nap, a videógyűléseken pedig olyan jótékony aura vesz körül, hogy úgy nézek ki a többiek közt, mint egy székre ült angyal.

De így is tudom, hogy most például ragyog odakint a nap, hogy ébred a természet, erkélyünk alatt a mandulafák felöltötték rózsaszín habruhájukat, selymit a barka már kitakarta, és zeng a picinyke szénfejű cinke, minden okom megvolna rá, hogy csengve, nevetve kibuggyanjon a kedvem, az eső sem esik (bár az anyám szerint már eshetnék), aztʼ mégis keservesnek, szürkének látok mindent.

Hányadik Vasárnap is? Már az ötödik, hogy háborús fenyegetettségben élünk, s még örülhetünk, hogy fenyegetettségben csupán, hogy még nem kell lerobbant óvóhelyet keresnünk, nem kell bezárkóznunk a fürdőszobába, hogy úgy tehetünk, mintha… Mintha mi sem történt volna, mintha béke volna. Nézem a listát, óvóhely a közelünkben nincsen, távolabb is csak ötven férőhelyes és életveszélyes, de ha volna is, kutya oda nem vihető. Nézem hát a fürdőszobánkat, azt a parányi területet, ablaka nincs, még ha az ajtó réseit is eltömítjük, lehet, hogy nem lőnek szitává, de ott fulladunk meg Samustul hárman. Persze, nem ez foglalkoztat, nem ettől érzem oly keservesnek ez időt. Hiszen a születésünkkel együtt megszületik a halálunk is, és szerencsére senki nem tudja, mikor, hogyan jő el, úgyhogy előre ezen stresszelni önsorsrontás. Hogy minden olyan csúnya szürke most bennem, az inkább az önkéntes (vagy fizetett?) véleménynyilvánítók munkája, az a sok badarság, amit egyesek össze tudnak hordani, kettesek meg gondolkodás nélkül tovább terjeszteni vígan és dalolva, hát az engem teljesen kikészít. Závada Egy piaci napját vélem megelevenedni, miközben az a piaci nap is valós események irodalmi lenyomata, békében az ember mégis hajlamos azt gondolni: szerencsére, ez már mögöttünk van, ilyen többé nem fordulhat elő.

Értem én egyébként, miért van ez a sok nekünk mi marad?, nekem ki ad?, úgy kell nekik, csúnyát mondtak ránk!, meg hasonló keresztény felvetés. Éppen azért, mert keresztények vagyunk, a génjeinkben ott szunnyad az irgalom és a szeresd felebarátodat, mint tenmagadat kódja, s ez tudattalanul is birizgálja a lelkiismeretet. Akik ezeket mondják, maguk sem tudják, hogy önigazolásokat gyártanak éppen, hiszen valamivel – ezek szerint úgy érzik – meg kell magyarázniuk, miért nem segítenek. Mert egyébként a nekem ki segít? kézenfekvő és leglogikusabb reakciója a segítségnyújtás, hiszen pontosan ő az, aki tudja, mit jelent a közöny, pontosan ő az, aki a saját bőrén megérezte, milyen egyedül maradni. Biztosan idealista vagyok, de én a keresztényi könyörületet sem úgy képzelem, hogy azért segítek, mert sosem tudhatom, mikor szorulok magam is segítségre. Ez nem üzlet, ez nem érdem, jutalom vagy büntetés – ez a humánum, az emberség, aminek meg kellene különböztetnie bennünket a világ összes más lényétől. Mert már a csak az ember olvas megállapítás is túlhaladott, lassan éppen ő nem, hiszen mára gépek, robotok, előre programozott alkalmazások válogatják össze a neki tetsző információkat, függetlenül attól, igazak-e vagy sem, s ha úgy kívánja, még fel is olvassák.

Én meg valami megmagyarázhatatlan mazochista hajlammal önkéntelenül és meggondolatlanul Radnótiné Gyarmati Fanni naplóját vettem le a polcról, hogy újraolvassam, és nem győzök levegő után kapkodni, mert olykor, ha belefeledkezem, az az érzésem, napi híreket olvasok, a maiak reakcióit olvasom, hogy ez a fészbúk, még a személyeket is be tudom helyettesíteni, s rá kellett jönnöm, hogy nem idáig süllyedt az emberiség, hanem soha nem is emelkedett fel. Maradt, ahol volt.

Mindig is.

Hányadik VASÁRNAP már ezen a tavaszon, hogy ilyen keserves az idő. Eső esik, minden szürke.

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935–1946

Érdekes

Akinek módjában áll segíteni, hogy még évekig olvashassuk a Vasárnapot, kérjük, tegye meg, minden egyes euró számít. Mi pedig továbbra is megteszünk mindent, hogy méltók legyünk rá. Köszönjük. A számlaszám változatlan:

Československá obchodná banka, a.s.

Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023

Variabilný symbol: 999

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/13. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?