Miféle szerzet?

Vasárnap

Miféle, méltatlankodik bennem egy manó. Jóságos ő, a manóm, csak néha morcog, néha meg inkább dühöng. Néha meg jól megütné ezt a „miféle szerzetet”, még akkor is, ha a manócska hordozója is oda tartozik, a mifélék közé.

Úgy kezdődött, hogy valahol messze történt valami, hogy felbukkant egy kegyetlen vírus, s már igen sok az áldozat. Gyorsan halálos járvánnyá lett. Az a „miféle” meg rohant, tolakodott, vásárolt, mindent felvásárolt, amit látott, rossz nyelvek még azt is suttogták, hogy a karácsonyinál is nagyobb volt a tülekedés. Hogy legyen, hogy neki legyen mindene. Észre sem vette, hogy valami nincs. Valami elveszett, nem volt a polcokon, hiába öntötte ki a pénztárcáját. Elveszett a biztonság. A nyugalom. Jött helyette a sok rossz hír, a félelem, a szorongás, a rengeteg halott, egyelőre messze országokban tarolt a könyörtelen kaszás. Sajnálkozott, persze, s megkereste vagy felfedezte, naponta mormogta a rettegés szót. Majd sálat kötött, más egyebet a szája elé, megijedt, az elöljárói meg ködösítettek, féligazságokat mondtak, manipuláltak. S ezek a választott vagy nem választott hozzá nem értői, vezető politikusai meg jól meg is lovagolták a szörnyet. Volt jó döntésük is, volt sok eszement. A rettegő meg kesztyűt húzott, fertőtlenített, folyatta a drága vizet, regisztrált, megtanulta, ismételgette a kínzó szavakat, szókapcsolatokat, hogy regisztrálni, halottak garmadája, elhunyt ismerősök, rokonok, tesztelés, negatív vagy pozitív, második hullám, karantén, tilos, tilos, ha nem teszed ezt vagy azt... Halálosan komolyra fordult a helyzet, munka és kenyér nélkül maradtak sokan a lezárások miatt, ez a furcsa teremtmény meg egyre inkább elkeseredett, ha rájött a turpisságokra, a politikai ködösítésekre, a nagy bizniszekre, amik csak az ő zsebét nem vastagították. Szörnyülködött, sokszor a hitetlen is imádkozott, de kulccsal zárta ki az okos eszét, ha jött valami enyhítés, valami kis remény, s azonnal rohant, hogy pökhendien megbosszulja a sok vétót. És sürgette, követelte a vakcinát. Tülekedés közben szidalmazta a tesztelést (néha okkal), a politikusokat (sokszor okkal), a szomszédját, mert az a protekciójával elintézte, hogy már be van oltva, satöbbi.

Jóságos ő, a manóm, csak néha morcog, ha a hordozója, ne kerteljünk, te is, ő is, én is, olyan „miféle szerzet”. Mikor lesz már oltás, mennyit kell várakozni, elég már a rengeteg orrpiszkából, majd meg az, hogy miért szűntek meg a mintavételi pontok, meddig leszünk még bohócok, dühöngött, szidalmazott minden lehetőt, lehetetlent ez az én „mifélém”, de végül csak megjött. A vakcina. A miféle szerzet (emlékezz, te is, ő is, én is) meg tülekedett, áskálódott, előzködött, sokáig, hosszú heteket várt, hogy sorra kerüljön, majd beköszöntött hamar a huhogók ideje, az örök ellentmondóké, a kerékkötőké, s hirtelen nem kellett már soknak a várva várt oltás. Enyhült a vész, elszaporodtak a szélesmellűek, a hőbörgők, akik hangosan kinyilvánították, hogy ők nem betegek, nem fogják szurkáltatni magukat. Igen, néha tán meg is értette az ilyeneket a józanul gondolkodó, hiszen az egymásnak ellentmondó tiltások, megengedések, politikai acsarkodások közepette csak a zsebeit tömő gaz Mammont látta elködösült szemeivel (biztos nem ok nélkül), s már megint lebecsülte a  kórt, megint fittyet hányt az okos érvekre, nem lett fontos sem a maga, sem a mások védelme, biztonsága, megint csak az orra hegyéig nézett.

Úgy kezdődött, hogy immár két éve felütötte fejét a kór, s nagyon nehezen adja meg magát, támad újra álorcában, s csak úgy győzhető le, úgy érhet véget, ha gondolkodunk, ésszel, felelősséggel, mondunk bármit is, ha nem rohanunk eszementen a falnak. Miféle szerzet? Ember ez, manócskám, húsból-vérből való, esendő és gyámoltalan, ezerszer hibázó, aki oly sokszor elfeledkezik róla, hogy a józan eszét használja. Mentségére legyen mondva, oly sokszor félrevezetik azok, akikre a legbiztonságosabban kellene támaszkodnia.

Félek még a haláltól?... A VASÁRNAP, mikor Lajos utoljára járt itt nálunk, kigyógyított a halálfélelemből is.

Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Érdekes

Akinek 2021-ben is módjában áll segíteni, hogy 2025-ben és még az után is olvashassuk a Vasárnapot, kövesse Hunčík Péter tavalyi nagyvonalú kezdeményezését, mi pedig mindenképpen megteszünk mindent, hogy méltók legyünk rá. Köszönjük. A számlaszám változatlan:

Československá obchodná banka, a.s.

Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023

Variabilný symbol: 999

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/30. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?