Marosz Diána naplója: A paróka

Vasárnap

Nézi magát a tükörben. A fején testszínű harisnyaanyagból készült sapkaféle. Higiéniai előírás. Enélkül nem lehet parókát próbálni. Legalább látom, milyen leszek majd kopaszon, mondja tárgyilagosan.

Nézem őt hátulról. Sápadt, meggyötört az arca. Az orra mindig hegyes volt, most, hogy ennyire lefogyott, egészen kiélesedett. A harisnya lenyomja az amúgy is vékonyka haját. Madárka. Kis, fáradt madárka.

A kiszolgáló hölgy föladja az első kiválasztott parókát. Aztán rögtön le is veszi. Önnek túl kicsi a feje. A normál parókaméret nem lesz jó, önnek kisméretű parókára van szüksége. Az a baj, hogy abból sokkal kevesebbet gyártanak.

Kihoz a raktárból pár darabot. Fölhelyezi az elsőt. Nézem. Egészen más ül előttem. Úgy néz ki, mint Szabó Magda az öregkori képein. Eddig soha semmilyen hasonlóságot nem fedeztem fel köztük. De hiába mondom neki Szabó Magdát, nincs megelégedve a parókával. Túl rövid, a színe pedig túl sötét. Ez a fazon hosszabb, mutatja az eladó. Igaz, hogy ősz, de tudunk más színben is rendelni. Nem, ezt nem is próbálom föl. Nem akarok még öregebbnek látszani.

Sajnos kis méretből nincs több fazonunk. Van viszont katalógusunk, abból választhat, s mi megrendeljük a kiválasztott fazont. Végiglapozza az egészet. Csupa rövid frizura. Végül nagy nehezen talál egy elfogadhatót. Ezt szeretném. Mennyibe kerül? Százötezer forint. Elkerekedett szemmel nézünk össze. Az eladó érzékeli megrökönyödésünket. Sajnos a kisméretű parókák a legdrágábbak, magyarázza. De receptre írta fel az orvos. A receptre nincsen kedvezmény? De igen, hétezer forint. Ez is a mi ajándékunk, mert az állam csak néhány típust támogat, azok pedig hordhatatlanok.

Nem kérsz inkább egy szép kendőt vagy sapkát?, kérdezem körbemutatva a próbafejeken. A hölgy készségesen előhúz két dobozt, tele mindenféle sapkakölteményekkel. Kiválasztunk egy turbánszerű virágmintásat. Hétezer forint. Ez jó lesz nekem otthonra, mondja.

Másnap beviszem a kórházba a második adag kemoterápiára. Ezután már teljesen ki fog hullani a haja, mondta az orvos az elején, amikor tájékoztatta őt a kezelés mellékhatásairól. Láttam rajta, hogy nem bánja, nem bán ő már semmit, csak végre történjen valami, kezdjék el a kezelést. Másfél hónap szenvedés, tétlenség, bizonytalanság és várakozás után. Miután csonttá fogyott, és járni is csak úgy tud, ha támogatom. Szinte fölemelem. De erős vagy, mondja. Szegénykém, olyan törékeny lett, olyan kicsike. Mintha ő lenne az én gyerekem. Lányom, lányom, látod, micsoda gondot okozok neked. Remeg a hangja. Simogatom a lefogyott kezét. Nem okozol gondot. Amikor kicsi voltam, te ápoltál engem. Most én ápollak téged.

Családi örökség. Anyai dédanyám 48 évesen halt meg rákban. Nagyapám 58 éves volt. Négy testvérét is a rák vitte el. Az unokatestvérem 43 évesen ment el. Anyu testvérei közül is többen küzdenek a betegséggel. Eddig azt gondolta, ő a kivétel. Mindig egészségesen étkezett, nem ivott, nem dohányzott.

Sokáig titkolta, hogy rosszul van. Mindig ilyen volt, saját magát háttérbe helyezte. Aztán már akkora fájdalmai voltak, hogy nem lehetett nem észrevenni. Elkezdődött a kálváriája. Kísérőként én is alámerültem vele a magyar egészségügy sötét bugyraiba. Mire meglett a diagnózis, teljesen legyengült. Műteni már nem lehet, szólt az ítélet, túl sok az áttét. Maradt a kemoterápia.

BRCA1 génmutáció. Nemrég még fogalmam sem volt, mi az. Most már tudom. Ez a génhiba anyai és apai ágon is öröklődik. Elsősorban nőgyógyászati daganatokat okoz, de más rákfajták kialakulásának veszélyét is növeli. Családi halmozódás esetén több mint nyolcvan százalék az esélye, hogy a hibás gént hordozó nő hetvenéves koráig megbetegszik valamilyen rákban. Nincsenek kétségeim afelől, hogy én is hordozó vagyok.

Mondd meg a nagyinak, hogy a paróka felét kifizetem, ajánlkozik Ajna. Meghatódom. A furulyás fellépéseivel keresett pénzt szánná a parókára. Anyu persze visszautasítja. Nem akar ránk szorulni. Legalább anyagilag nem, ha már minden másban kénytelen elfogadni a segítséget. Nehéz feldolgoznia, hogy eddig mindig ő segített mindenkinek, most pedig ő szorul rá másokra. Eddig mindig ő volt az erős.

Most rajtam a sor.

***

A cikk a Vasárnap családi magazin 2023. február 28-ai számában jelent meg

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?