Emlékeznek még rá?
A rakott krumpli nyomokban nyomelemeket tartalmaz, régóta tudjuk
Amikor Nebukadneccar (Nabukodonozor) Dánielt és három társát babiloni fogságban tartotta, elit személyzetet akarván belőlük nevelni magának, elrendelte, hogy a királyi asztalról egyenek, s az ő borát igyák. Dániel azonban – Isten segedelmével – titokban rávette a főudvarmestert, hogy ne kelljen a király kosztján élniük, hanem adjanak nekik csak zöldséget, hogy azt egyenek, és vizet, hogy azt igyanak. S lőn: tíz napon belül arcuk szebbnek és testük tápláltabbnak látszott a többi ifjúénál, akik a király ételéből ettek. És tízszer okosabbak voltak az ország többi írástudójánál. Hát mit lehet erre a régi históriára mondani? Szerencsés Dániel.
Tíz nap salátán és csapvizen: ez így első hallásra nem is olyan rémisztő.
Nem tudom persze, miket evett a király, vagyis nincs megnevezve, miket utasított vissza Dániel. Visszautasította volna-e, mondjuk, a rakott krumplit? Pláne a tegnapról maradtat, amely úgy összeérett a tepsiben, hogy minden villányi falatjában benne van nemcsak az egész rakottkrumpli-esszencia, hanem annak minden korábbi tepsinyi darabja is. Melegíteni nem hogy nem kell, úgy finom, ahogy tegnap hagytuk. Rakott krumpliból soha nem lehet túl sokat készíteni.
Rakott krumplival álmodni: jelent szerencsét, jó híreket és vendéget.
Fő alkotóelemét, a krumplit, nem szabad megfőzni. Csak vékonyra szelni, nyersen rétegezni a többivel. Aztán be vele a sütőbe, lehet mellette szépen olvasgatni.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.