Emlékeznek még rá?
Arról, mennyire fontos, hogy jó és derűlátásra okot adó célunk legyen
Még régebben olvastam valahol, hogy egy szál petrezselyem, jobban mondva egy petrezselyemszár elrágása és lenyelése több energiát igényel, mint amennyit az elfogyasztása ad. Na most ezt tovább gondolva, felmerül a kérdés: ha mondjuk ülök a számítógép mellett, és közben naphosszat petrezselyemzöldjét eszegetek, egyszer csak jóllaktam, egyszersmind le is fogytam? Kipróbálom, s tudni fogom. Mondjuk, a petrezselyemszár finom, kezdetnek ennyi elég is. Más kérdés, honnan vegyek annyi petrezselyemszárat, hogy kitartson. Én kitartok mellette, ha csak ennyin múlik. Az biztos, hogy a petrezselyemzöldjét nem boltban szerzi be az ember, ez világos.
Teszem azt, jövő februárban teleültetem petrezselyemmel a kertet, ha kijárok rendszeresen öntözni, akkor biztos kihajt. És ugye, ha rendszeresítem a kertbe járást, akkor mozgok is, a szabadban, ez sem mellékes. A sok hajlongás, szöszmötölés, a kéz és a láb és a hát és a gerinc különböző fokú megterhelése előre meg nem szabott módon, játékosan, hol ide, hol oda kapva – egy kertben úgyis annyi a teendő, csak győzze az ember. Persze, a februárt meg kell érni, és addig még sok víz lefolyik a Dunán, úgyhogy a petrezselyem mint ennivaló és fogyasztószer, még várat magára. De legalább van egy kedves cél, egy derűlátó távlat. Sok munkának épp ez adja az ízét: a helyesen kitűzött cél.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.