Halottak napjára

Halottak napjára

Idén is, mint minden évben, készülünk a mindenszentekre és a halottak napjára, habár most ebben is befolyásol minket a koronavírus-járvány.

Ezek a megemlékezések mindig szomorúak voltak, nem olyanok, mint más évközi ünnepünk. Gyerekkoromban a szüleimnek már októberben segítettem a sírok rendbetételében, hogy aztán halottak napján a halottak lelki üdvéért imádkozzunk, és gyertyát gyújtsunk a sírokon. Szomorúságuk ellenére szép emlékeim vannak ezekről az időkről. Volt, amikor jó volt az időjárás, máskor hideg, szeles, de akadtak havas halottak napok is. Estefelé mindig csodáltam az égő gyertyák fényétől kivilágított temetőt. Örömmel nyugtázom, hogy hasonlóan élték át ezt az ünnepet a lányaim, és most az unokáim is.

A napokban felfigyeltem egy jelenségre, amit ezelőtt valahogy nem vettem észre, hogy mi van a sírtáblákon a nevek mellett feltüntetve. Az egyiken az elhunyt 19 éves fiú neve felett rövid mondat: „Búcsúzás nélkül eltávozott”. Ez eddig rendben is volna, ha a neve alá valaki nem írja oda fekete sprével: „drogos volt”. Nos, a sírt ezzel meggyalázták, ami rettentő cselekedet, ráadásul csak olyan tehette, aki az elhunytat ismerte. Elgondolkodtam: nem elég fájdalom a szülőknek ez a felesleges, kegyetlen korai halál? Tovább haladva egy nemrég elhunyt régi ismerős sírját pillantottam meg. A táblán a neve felett: „Visszaadta a lelkét a Teremtőjének”. Nem ítélkezhetünk mások felett, de úgy ismertük őt, mint meggyőződéses templomkerülőt. Persze, lehet, hogy halála előtt megtért, szolgáljon az üdvére. Sétálva a sírkertben, csak meghitt feliratokat láttam, attól függetlenül, kik milyenek voltak az életükben. A temetőben már javulni nem lehet, ott kivétel nélkül mindenki egyforma, és nyugodjék békében. Nincs jogom és szándékom sem másokat fegyelmezni, de mi, még élők elgondolkodhatunk magunkon: milyen környezetben, milyen elvek szerint élünk. Nem lehet mindent csak a mai, megváltozott világra fogni, hogy hát mi nem tehetünk semmiről, ilyen most a világ. Igen, a világ olyan, mint az országok, az országok, mint a városok, a városok, mint a családok, a családok, mint az emberek, az emberek pedig olyanok, mint a szívük, a neveltetésük. Mindnyájan a világ részei vagyunk.

Buday Ernő, Kassa

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?