Kép Shutterstock
Korunk egyik pszichológiai jelensége, hogy az érdekkapcsolatok kezdenek egyre nagyobb számban megjelenni, mert mindenki félti az állását, és ezért jóval több áldozatra hajlandó, mint korábban
Sokkal élvezetesebb egy olyan munkanap, ahol összemosolyoghatunk kedvenc kollégánkkal. Még jobb, ha barátságot is ápolunk, de érdemes tudnunk, hogy az ilyen baráti kapcsolatok, mivel nem semleges helyen jöttek létre, kicsit más érzelmeket is tartalmazhatnak. A közös munkakör egyben sorstársi közösséget is jelenthet, de ugyanakkor a rivalizálást is felélesztheti, ha közben a főnöki elvárás az egyéni teljesítményeket helyezi előtérbe. Ha a céges hierarchiában máshol vannak a felek, akkor is természetes, hogy nemcsak baráti érzelmeket látunk, hanem kíváncsiságot is, és információs igényeket, a „nálatok is ez van?” gondolatok jegyében. Nagy kérdés, hogy a magánélet és a munkahely mennyire tud majd harmonikusan ötvöződni.
Érdekkapcsolatok
Korunk egyik pszichológiai jelensége, hogy az érdekkapcsolatok kezdenek egyre nagyobb számban megjelenni, mert mindenki félti az állását, és ezért jóval több áldozatra hajlandó, mint korábban. Ugyanakkor természetes az is, hogy aki napi 10-11 órát tölt a cégénél, annak a magánélete egy része is illeszkedik majd ehhez, hiszen barátkozni sem ér rá, mert a gyerekkori barátai is a saját életüket élik már.
Manapság egy-egy munkahelyen a biztonság érzését csak az adja, ha az informális kommunikációs rendszerrel tisztában van valaki, folyamatosan monitorozza a környezetét, állandó készültségben van a saját helyzete védelmezésére. Aki szigorú rendszerben dolgozik, általában tudja, hogy jó tisztában lennie a kollégák napi helyzetével, tudnia kell, kinek mi a célja, milyen kapcsolati tőkével rendelkezik, hol húzódnak a határai, és meddig ér el a keze.
Vannak munkahelyek, ahol pontosan tudja mindenki, kivel kell jóban lenni minden áron, kitől kell tartani. Hogy senkit nem szabad valódi őszinteséggel megközelíteni, mert visszaüthet...
Ilyen helyeken gyakoriak a csalódások, mert a látszólagos baráti kapcsolatok is azonnal összeomlanak, ha valamilyen előnyhöz juthat az egyik fél, hiszen ezek pusztán érdekvezérelt viszonyok.
A munkahelyi légkör sokat számít
A bizonytalanság mára szokásos életérzés lett, és nem csak egzisztenciális szempontból. Ahol agyonhajszolt vagy szorongással jellemezhető a munkahelyi közösség, ott sokszor érzéketlen vezetői attitűdöt is látunk. Ez azonban oda vezethet, hogy az együtt dolgozók csoportjában megjelenik a destrukció, vagyis a pozitív érzelmek helyett a csoport széthullása felé vezető negatívumok kerülnek túlsúlyba.
Ahhoz, hogy valóban barátságról beszélhessünk egy munkahelyen, bizalom és őszinteség kell! Nem mindegy azonban, hogy a barátkozó felek egy szinten dolgoznak, vagy egyikük kicsit feljebb áll a ranglétrán. Ha ez utóbbi, akkor érdemes kicsit visszafognunk az érzelmeinket, mert sokszor megfigyelhető például az a jelenség (különösen a multinacionális cégeknél), hogy a munkavállalót eggyel magasabb pozícióba helyezik annál, mint amire valójában képes lenne.
A munkahelyi kommunikációban ez úgy jelenik meg, mint „előrelépés”, valójában azonban egy olyan pszichológiai manipuláció zajlik, melyben a kiemelt munkaerő egyre emelkedő szorongásszintje lesz a garancia a rendszer kézi vezérlésére. Azok a középvezetők, akik így kerülnek feljebb, jóval erőteljesebben képviselik majd a céges elvárásokat, mert számukra a szorongáscsökkentés a „jó gyerek vagyok” infantilis hárításmóddal csökkenthető. Ennek eredményeképpen válik érzéketlen és olykor kíméletlen „kisfőnökké” az a kolléga, aki hajdan még együtt kávézott a többiekkel, erőteljesen kritizálva a cég működését.
A többiek fölött
Ilyen esetekben kerül kellemetlen helyzetbe az, aki maradt a helyén, és barátsága valójában azért kell a másik félnek, hogy a szorongásait kezelje. Ez már olyan szerep, amit senki nem szeret, de meglehetősen nehéz belőle kilépni, ha valójában arra kellünk, hogy megerősítsük a többi kolléga rendszeres leértékelését, a hajdani barátunk saját pozíciója nehézségeinek és felelősségének az állandó kommunikálását. A „ti nem tudjátok, mit kell nekem hallgatni miattatok” attitűd olyan lélektani szerepváltásra utal, amiben az illető már felemelte magát a többiek fölé, már-már az áldozathozó képében tetszeleg, miközben semmiféle kölcsönös érzelmet vagy biztonságot nem nyújt az ilyen módon alá került kollégáknak.
Meddig él egy munkahelyi barátság?
Fájdalmas tapasztalat lehet, hogy nem feltétlenül tartósak ezek a kapcsolatok, ha egyiküket elbocsátják, vagy maga dönt úgy, hogy változtat. Ilyenkor, aki otthonról akarja éltetni a barátságot, átélheti, hogy személye már nem fontos, sőt talán kicsit kényelmetlen is a másiknak. Ennek a hátterében azt látjuk, hogy aki bent maradt, nem tud mit kezdeni a másikkal, hiszen már nincsenek egy közös kapcsolati térben, feléledhet közöttük az irigység, megbántottság és csalódottság érzése is. Természetes, hogy ha nem voltak mély érzelmek kettőjük között, akkor nem bírja ki a kapcsolatuk ezt a változtatást.
Hasonlóan fontos tényező az életkor is, de alapvetően a munkaterület és a dolgozók csoportjának tudattalan normái fogják meghatározni, milyen érzelmi viszonyt tudnak majd kialakítani a kollégák egymással. Az erősen rivalizáló munkahelyek (pénzügyi területek, piaci szféra) nem kedveznek a bizalomnak és az őszinte kapcsolódásnak.
Érdemes tehát óvatosan bánni az érzelmekkel, és lassan megosztani azokat az magánéleti információkat, amiket egy igazi barátnak bármikor elmondanánk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a közös tér hozta össze a kapcsolatot, és nem feltétlenül azok az érdek nélküli érzelmek, melyeket egy barátságtól elvárnánk. A csalódás elkerülését nagyban megkönnyíti, ha nem csodát várunk, de örülünk annak, hogy jó kollégáink vannak, akikkel egyre nyíltabbak lehetünk.
Tari Annamária pszichoanalitikus
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.