„Most magamat próbálom újra összerakni...”

Kirándulás a prózába

Tóth Krisztina költőként indult, az Őszi Kabátlobogás, Az árnyékember, a Porhó és a Síró ponyva sikerei után a Vonalkód kisprózáival aratott si-

Tóth Krisztinát az olvasók is szeretik (A szerző felvétele)

CSAPODY KINGA

Rengeteg meghívást kap Magyarországon belül és kívül, több nyelvre fordítják, számos díjjal értékelték már művészetét, de mindennél többet jelent, hogy írásait köteten kívül is sokan olvassák a Népszabadság, vagy a Nők Lapja hasábjain is. Műfajok és műnemek közti preferenciáról, betegségről és a készülő regényről faggattuk.

A Magas labda című versesköteted és a Hazaviszlek, jó? című prózagyűjteményed szinte egyidőben jelentek meg másfél éve: Mindkettő jó olvasói és szakmai visszhangot kapott. A napokban egy konferencián a prózaművészetedet elemezték. Te is egyenrangúnak érzed a lírádat és a prózádat?

Ha arra kérdezel rá, hogy számomra egyformán fontosak-e, akkor igen. Mostanában inkább prózát írok, de vannak versötleteim is. Ami a működést, vagyis a világra irányuló figyelmet illeti, úgy érzem, csak terjedelmi különbség van. Engem prózában is elsősorban a sűrítés, a kiemelés érdekel: a jellemző részlet megmutatása. Ez nyilván azért van, mert a líra felől közelítek, az én fejemben a prózai szövegek is egy-egy mondatból, látványból sarjadnak. Nem a történet van meg először, hanem a történet lehetőségét hordozó részlet.

A rövidprózák után most egy regény, egy „szövegtest” készül, a Népszabadságban nyomon is lehet követni a testrészek történeteit. Idén januártól felbukkant már A kéz, A nyak, A mell, A fül, A láb, A fog, Az agy, A váll, Az orr és A tenyér története is. Azt nyilatkoztad, hogy a szereplőid szerettek volna visszatérni, ezért a sok kisebb történetekhez szősz egy nagyobb háttértörténetet. Hol tartasz vele, milyen jellegű regényre számíthatnak az olvasók?

A Pixel (szövegtest) nem is igazi regény, hanem valami novellafüzér és regény közötti átmenet. Kevés ismerősöm olvasta eddig, de akik látták, egységes szövegnek, nem pedig novellák sorozatának érzékelték. De a történetek külön-külön is olvashatók: ezért is lett végül Pixel a címe. A sok apró történet-mozaikból kibontakozik egy nagyobb háttértörténet. Ez a mozaik azonban hiányos, néha éveket átugrunk, néha csak jelzésszerűen van odatéve egy-egy sors-mozzanat. Az összefüggések sem feltétlenül lesznek világosak első olvasásra.

Egyszer mesélted, hogy a versírásnak a csend kedvez. Az elmúlt hónapokban egy gerincsérv kis lassításra kényszerített. Születtek ezalatt új versek?

Versek nem. Nagy fájdalmaim voltak, ilyenkor nem tud az ember befelé figyelni. A prózák közül befejeztem, amit tudtam, most pedig a gyógytornára koncentrálok, hogy ne sántítsak. Biztos nagyon szexepiles tud az is lenni, de én utálom. Brrr! Most az a minimális cél, hogy a rövid zöld lámpákon is átérjek a villogás előtt. Nem lesz kis dolog, ha újra sikerül.

Anyaként aktuálisan a kiskamaszkor nehézségei és gyönyörei foglalkoztatnak. Az Állatságok és a Kerge ABC, valamint a Londoni Mackók és a Marci sorozat gyerekversei után írtál erről a korszakról is, ami ezidáig lemaradt az egyre erősödő gyerekirodalmi palettáról. Az idei Könyvhétre ez is várható?

Nem, csak a Pixel jön ki a Magvető Kiadónál. A gyerekverseket folytatom, de még nem raktam össze kötetbe. Most magamat próbálom újra összerakni, mert szétestem én is elemeimre. Hátha sikerül, és jobb lesz, mint volt!

Címkék 

Ajánló